A rossznál lehet rosszabb

Ha az Amerikai Egyesült Államok új nagykövete, Adrian Zuckerman. a vállalkozók román-amerikai kamarája előtt elnyilatkozta magát, gondoltam érdemes erre odafigyelni. Annál is inkább, mert Romániából ment ki még kilencéves korában, tehát ismerhette a valahai helyzetet.

Bár nekem is van néhány ismerősöm, akik még a szocializmus évei alatt mentek ki, s arról nem akarnak tudni, hogy időközben a mi tájunkon is sok minden megváltozott. Valahogy ez volt az érzésem a nagykövet beszédére figyelve. Egyébként a régi idők emlegetése mellett tízszer említette, hogy endemikus a korrupció, háromszor, hogy bárók meg korrupt elitek. Azt mi is tudtuk, hogy Balkán e felén beleívódott a korrupció az egész társadalomba, de elég régóta, még a fanarióták idejéből, a jelenlegi, úgymond bárók csak örökölték ezt. És mivel a korruptak között minden politikai színezetűt megtalálunk, nehéz kiirtani. Főleg, mert az államvallássá kinőni akaró ortodoxia sem mentes ettől az endemikus bajtól.

Persze, már a beszéd elhangzása után tudni lehetett, hogy a román vállalkozók nem tapsolnak neki. Sok újságíró, politológus sem. De inkább olvassuk a véleményüket: Lucian Sârbu filozófus: „Sokkoló egy beszéd. Olvassák az amerikai nagykövet szövegét, akkor megértik, hogy ki is kormányoz igazából Romániában…” „Ez egy szervezett csoport képviselője, amelyik rá akarja tenni kezét Romániára. És a hatóságok részéről nincs állásfoglalás” – írta Constantin Gheorghe újságíró. Cristian Vasilcoiu publicista szerint: „Hivatalosan éppen most szorították gyarmati szintre az országot. Iohannis sapkája sokba került. Néhány rozsdás rakéta és repülőgép megvásárlásába, a fekete-tengeri kőolaj szinte ingyenes eladásába, az 5 G pedig kerüljön Amerikába, nem a Huaweihez…”

Hosszan idézhetnénk a véleményeket. De lássuk, többek között, mit mond a nagykövet. „A kormány által ellenőrzött cégek kevéssé hatékony kereskedelmi módszereket alkalmaznak, gátolják a szabad piac kialakulását és a versenyt, de ami a legfontosabb, megőrzik a korrupciót…”
Kell jönnie tehát az amerikai tőkének és a „jó” törvényeknek, melyek a külföldi cégeknek kedveznek.