A sötétség sokba kerül

Miután 2000 körül a gyakorlatban is lehullt a vasfüggöny, és lerobbant gépkocsiinkon egyszerű polgárokként is elindulhattunk, hogy többezer kilométeres felfedező utakat tegyünk a „művelt nyugaton”, értetlenül bámultuk a németalföldi országokban, hogy a semmi közepén haladó autópálya jobban ki van világítva, mint minálunk a nagyobbacska városok főutcája. A sötétség pénzbe kerül – magyarázta egy helybéli, miután magunk semmiképpen sem tudtuk megfejteni ennek az „energiapazarlásnak” az okát. Ha sötét van, több a baleset, ha baleset van, nemcsak a gépkocsik törnek össze, hanem emberek sérülnek meg, esetleg halnak meg, így ahelyett, hogy másnap dolgoznának, pénzt keresnének, hogy éljenek, és adójukból eltartsák az államot, az államnak kell őket kezelnie a kórházakban – ez sokkal több pénzt vinne el, mint amennyibe az áram kerül.

Ez a példa annak kapcsán jutott eszembe, hogy Izlandon – mesélte a két ország futballválogatottjának összecsapására kiküldött rádióriporter –, mindenkit tesztelnek, aki belép az országba. A teszt persze nem olcsó, de ha egyetlen fertőzött embert beengednek, az tízeket, százakat fertőzhet meg, akik karanténba, netán kórházba kerülnek, és ez összehasonlíthatatlanul többe kerül.

Romániában ezzel szemben nem „pazarolják” a pénzt a tesztelésre. Ha kerül egy fertőzött, az összes kontaktját 14 napra bezárják saját lakásába. Nem tesztelik, mert az drága. És az mennyibe kerül, hogy fertőzöttenként több tucat embert nem engednek dolgozni? Köztük rengeteg olyat, aki biztosan nem kapta meg a vírust, de ez nem derül ki, hacsak saját pénzén nem csinál két tesztet, ami kevés alkalmazottnak sürgős, tekintve, hogy – az érvényben lévő rendelkezések értelmében – amíg a karantén alatt otthon van, több pénzt kap, mintha dolgozna. Így az állam megspórol százakat a teszten, aztán kidob ezreket különböző juttatásokra, adót veszít az alig termelő, vagy leálló cégek miatt, ingataggá és kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságot. Hiába, a sötétség – a fejekben is – igen sokba kerül.