Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az 1764-es esztendő hetedik napja vérrel íródott be a magyarság kemény magját alkotó, és ezért a védőbástya szerepét betöltő székelység történelmébe. Hajnalban ugyanis a császári haderő négy gyalogos százada, százötven vértese, valamint harminc huszárja alattomosan rátámadt Madéfalva lakosságára, illetve az ott tartózkodó csíki és háromszéki székelyekre. Az ágyúlövésekkel és gyújtogatással kezdődő, sortüzekkel folytatódó és kaszabolással végződő mészárlásnak a harcképes férfiakon kívül ártatlan gyermekek, nők, valamint idősek is áldozatul estek. A halottak pontos számát a mai napig nem ismerjük, egyes források 200–250-re, míg mások 500 körülire teszik.
Az utókor által székelyirtásnak nevezett vérfürdőnek máig ható következményei voltak, mert végett vetett a hadköteleseket idegen hatalom szolgálatába kényszerítő császár- és királynői rendelet elleni küzdelemnek. Ugyanakkor ezreket kényszerített szülőföldjük elhagyására és moldvai letelepedésre. A legtragikusabb azonban, hogy a hóhérok felelősségre vonásának elmaradása precedenst teremtett a hasonló gaztettek elkövetéséhez.
Így a Habsburg szolgálatba szegődött népvezérek által ellenünk felbújtatott és megvadított mócok több rendben is (1784, 1848, 1849) megtizedelték a környékbeli magyarságot. De ez ösztönözte a magukat Maniu-gárdának nevező martalócokat is az 1945-ös székelyföldi gyilkosságok elkövetésére. Továbbá az 1990-ben Marosvásárhelyen bekövetkezett magyarellenes erőszakcselekmények szálai is erre vezethetők vissza. És amint a román nyelvű médiából évek óta fröcsögő gyűlöletbeszéd, vagy az igazságtalanul elítélt és bebörtönzött kézdivásárhelyi ifjak, Beke István és Szőcs Zoltán esete bizonyítja, az 1764. január 7-én elindított leszámolási folyamat még nem ért véget.
Éppen ezért ki kell mondani végre, hogy a madéfalvi népirtást az akkori vezetőink bűnös magatartása, vagyis átállása, illetve gyávasága okozta, hiszen ezzel meghiúsították a székelyek szervezett, egységes és összehangolt fellépését az elnyomó hatalommal szemben.
Szomorú valóság amely sajnos a mai napig érezteti hatását… Magyart gyilkolni érdemmé vált abban az időben és sajnos most is gyűlölködnek ellenünk bárhol is élünk. Akár a kis Magyarország területén akár az elszakított országrészeken. Csak a módszerek mások. Dicsőség az ártatlan áldozatoknak, akik egyedüli bűne az volt hogy magyarok voltak…