A szép munka mindennapjai

Szerettem volna elsőként gratulálni Deák Magdolnának a napokban elnyert igen rangos kitüntetésért, de hát ezt minden bizonnyal megtették már a kollégái, valószínűleg a tanítványai is. Persze, nem ért – legalábbis engem nem! – meglepetésszerűen ez a neki ítélt kiválósági cím. Volt alkalmam számos esetben tapasztalni, hogy kiemelkedően jó pedagógus, általa, munkája által kétségtelenül maga a pedagógusi tekintély is hasznot húz, hiszen minél több a nagyszerű tanár, annál elfogadottabb ez az időnként megtépázott pálya. És én most ezeket az elismerő sorokat nem azért írom le, mert történetesen igen kedveli férjével együtt az én lányom szín- és filmművészeti teljesítményét, de beszélgetéseink során sok esetben jutott eszembe, hogy ilyen szépen, meggyőzően, nyelvhelyességi hibák nélkül kellene beszélnie, beszélgetnie minden magyar pedagógusnak, s akkor anyanyelvünk nem szenvedhetne annyit, kevesebbeknek jutna eszébe, hogy gyönyörű szavaink suta helyettesítésével rombolják legszentebb kincsünket.
Egyik alkalommal részt vehettem iskolája, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző végzőseinek ballagásán. Maga az ünnepség felemelően szépre kerekedett, ebben benne volt a keze a Tanárnőnek is, de a végén csodát is láthattam: a tantermet, amelyben Ő tartja a magyar órákat. Megnézni könnyű. Elmondani nehéz! Olyan megoldásokat vezetett be, amelyekkel meg tudja mozgatni az osztályt, fel tudja villanyozni s olvasásra tudja sarkallni tanulóit. Nyilván, ahhoz, hogy ez sikerüljön, olyan tanulókra is van szükség! És tényleg, jó gyerekek kérezkednek be minden ősszel a képző kapuján.
Legutóbb, amikor találkoztunk, az immár műkritikusként is ragyogóan teljesítő tanár férjéről érdeklődtem, s büszkén mesélte, milyen jó érzés volt számára egy képzőművészeti tárlatot megnyitó férje mellett fellépni diákjaival. Én nem tudom, hogyan is lehet kiválasztani a legjobb pedagógust. Azt sem tudom, máskor és máshol miképpen történik a jelölés, a szavazás, a döntés. Azt viszont biztosan tudom, hogy ebben az évben ennél jobb helyre nem mehetett volna az elismerést jelző érdemoklevél!
Szívből gratulálok, Magdika! <<