A színek harca

Kinek mi gondja arra, a másik udvarban miféle színekben száradnak a frissen mosott ruhák?! Fennvaló csak egy van, s az a megmondhatója a romániai magyarság számára, milyen nap süt, s milyen színű ruhákra. Legalább is ezt hiszik a román politikusok – még leírni is nehéz e változó világban. De mi, romániai magyarok egy szóval se mondtuk sosem, hogy a csillagos meg a kék ég a románok fölött a székely zászlóból származik. Kutya sem kérdezte, miféle ruhát, miféle színeket viseltek és szerettek a románok, amikor bejöttek. Hadd gondolkodjunk együtt tovább: ha valaki, magyar vagy osztrák ellenezte volna bejövögetésüket sok száz évvel ezelőtt, nem jövögethettek volna be ilyen békésen, nemes uraink támogatásaival meg a magyarság nyugtával…

A székely zászló miért riasztja el a hatalmon levő romániai románságot? Mitől félnek, az igazságon kívül? A székely magyar népnél szelídebb elnyomott nép, néprész nincs Európában. Csak az elnyomót (lásd: Habsburg, szovjet, Antonescu, Ceaușescu) izgatja, zavarja folyton folyvást a maguk mibenléte. Holott kezükbe adták az ollót meg a posztót egykor is, azóta is, mai napig is az Európát ügybéli megfontolásból érdeklő hatalmasok.

Lázadni nehéz. Élni elnyomatásban, kék színű zászló nélkül nehezebb. És teljességgel érthető, miért tiltakoznak a mi szelíd lobogóink ellen azok, akik számára parancsolatilag idegen mindenki, aki itt, a saját szülőföldjén él – és nem esküszi magát románnak.

Még emlékszünk – nem nevesítem – a Kovászna Megyei Pártbizottság propagandatitkárára; a megye „II.” embere parancsba adta 1984-ben, hogy a piros, fehér, zöld virágágyásokat reggelre el kell takarítani, színteleníteni; sárgát virágozzék még a muskátli is!

És úgy lett! Igaz, a zöld a tavaszban megmaradt, a muskátli sem váltott sárgára, ám a főtéri ágyások elhaltak a színekben. Pénzt, pert, börtönt rónak azokra a magyarokra, székelyekre, akik az ég világos kékjét terelték ablakuk elé az egekről. Megszenvedtem s szenvedem a diktatúrát, ám azért ez a színtelen, színgyűlölő parancsuralom, népnyomorító hatalom már könnyes is, de nevetséges is.