Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Április 29-én tehát ezen a napon, a világhírű francia táncos és balettművész, Jean-Georges Noverre születésnapján szerte a világban utcán, téren, színházban, iskolákban külön rendezvényeket szentelnek az emberi önkifejezés eme nagyszerű megnyilvánulásának, tehát mindenféle tánc közös ünnepe és ünneplése ez, a néptánctól el egészen a legkorszerűbbnek nevezett mozgásokig, s hogy mennyire ragadós ez a törekvés, mutatja, a világon hány helyen és milyen változatosan mozgósítják az embereket a közös táncolásra.
Az UNESCO egyik tagszervezete, a Nemzetközi Táncbizottság nevéhez kötődik ez az újkorinak számító „hóbort”, s ezt a szót most ne tekintsük elmarasztaló jelzőnek, hisz az ünneplésbe minden belefér ilyenkor, ami valamennyicskére is hasonlít a táncmozdulatokhoz. A közös táncolásnál nincs erőteljesebb közösségalakító foglalatosság, emlékeztetnek sokan erre a jelenségre.
Ezt éreztük magunk is, amikor beültünk, és végignéztük a Háromszék Táncegyüttes előadását, mely alkalommal a katonai szolgálatra vonuló legények sorsát felvillantó alkotásban gyönyörködhettünk. Ahogy a sajtóban is olvasni lehetett, „a Vágják az erdei utat… c. folklórelőadás keserű-édes emlékezés, egy olyan táncos-zenés barangolás, amelyben a gyergyói, a Küküllő-menti, a Sajó-menti és az észak-mezőségi tájegységek magyar, román, illetve cigány népzene és néptánc világába utaztatjuk a nézőt – száz évet vissza az időben.”
Egyáltalán nem volt feltűnő, hogy a táncstúdió termét zsúfolásig megtöltő közönség az együttes művészeti irányítójának, a bemutatott táncköltemény megálmodójának, Ivácsony Lászlónak a bevezető szavaira vastapssal válaszolt, az egyórás műsort közösen éltük úgy meg, hogy most mindenfelé, velünk együtt a legnemesebb emberi tevékenység egyikének részesei vagyunk. Lehet, akár táncra is perdülhettünk volna ott, helyben, bizonyítván, hogy közösen még örvendezni is emberibb.