A teremtés nem ismételhető

Az Amerikai Egyesült Államok vágtában rohan valamerre, és ebben a rohanásban az a pokoli, hogy maga se tudja az irányt, a célt, az okot. Mintha az ördög hullámhosszán, itt a legújabb hír, hogy Krisztus-szobrot fejeztek le, keresztény templomokat is gyújtanak fel abban a lázadásban. Elképesztő, mert az egyelőre megmagyarázhatatlan belső lázadás kardot fogott már a keresztény világvallásra is. Hajlunk úgy fogalmazni, hogy ezek után már csak csillapodniuk kell – kiknek is? Az egykori bennszülöttek keresik a maguk igazát az USA vérpocsolyáiban? Lehetséges ma már minden ott is?

Valamelyik világhálón magyarázzák valakik, hogy ideje rendet teremteni az Egyesült Államokban is végre. De hol a vég, a végre, van-e vége a fejetlen lázadásnak? A kereszténységnek akarnak véget vetni ismét, mint annyiszor? Nem tudjuk meghatározni a bevált, igazi és bevált társadalmi formát, és földre hányja a soron levő lázadás a Krisztus-kereszteket, lefejezik a Megváltó szobrait. Amerika nem bír magával, vagy nem bír azzal az elszánt tömeggel, mely birtokolni és uralkodni akar végre?

Keresem a világhálón a magyarázatot arra is, mi gátolja meg ama nagyhatalmat a rendteremtésben. Ha ez a társadalmi cafatgyártó lázadó tömeg a keresztény társadalom, társadalmak ellen indít rohamot, hol az a földi erő, mely gátat tud vetni? A mai Európát mintha bokrokban látnám, amint épp várja a felvonás végét. Az ima, a könyörgés, a kényszerű bizalom mind mozgósítva, de nincs vezér, vezényszó – és hol, melyik bokorban húzza meg magát félelmében a bizalom?

Nem hihetjük, hogy Jézus-kereszteket égetve megnyugodhat akármilyen had, csürhe, kielégülhet hatszáz évre visszamenőleg. Az Államoknak igenis van mit veszítenie; nincs olyan nagyhatalom, mely saját törvényein babrálva túlélne ilyen kaliberű lázadást. Európai bokrokban meghúzva magunkat, mi sem nyugodhatunk nyugton. Mikor óriások küzdenek egymással, a porszemek szállnak szerte szét. De miféle óriások vadulnak egymásra az Egyesült Államokban, hogy Krisztussal kell kezdeniük, mindent egyszerre csatába akarván rántani?! Minden második szavam tagadó. Nem vállalhatjuk a teremtés megismétlését.