A természettel együtt élő falu?

Civil szervezetek, gyerekek vagy csak egyszerű állampolgárok tisztogatják a települések határait, szedik – szó szerint – tonnaszám a kidobott szemetet, műanyagot, háztartási gépeket, szekrényeket, autógumikat, és nem soroljuk tovább, mert lehet, hogy egyszerűbb lenne listázni azt, hogy mit nem találnak, mint azt, hogy minden van szétterítve a mezőn, patakok és folyók medrében.

Sokan vannak, akik itt szedték a szemetet tavaly, tavalyelőtt, öt évvel ezelőtt is. Frusztráltak, és teljesen jogosan azok. A társadalom két részre oszlik: „okosakra”, akik fütyülnek a jóérzésre és a törvényekre, és „balekokra”, akik évről évre összegyűjtik mások szemetét. A logikát nehéz megérteni. Az érvényben lévő jogszabályok szerint ugyanis mindenkinek szerződést kell kötnie a hulladékbegyűjtővel. Ha van mégis, aki nem köt, helyette az önkormányzat közpénzből kifizeti a díjat. Mert vannak, akik váltig állítják, hogy semmilyen szemetet nem termelnek.

Nehezen hihető. Az igaz, hogy volt korábban olyan önellátó életforma, különösen az elszigetelt tanyákon, ahol mindent felhasználtak, de ez ma rendkívül ritka. Létezik egy hulladékmentességre törekvő gazdasági modell, divatos szakszóval körforgásos gazdaság, de ott már az alapanyagoknak is megfelelőknek kell lenniük, azt országos, kontinentális szinten lehet létrehozni, nem megy az egyénileg, Felszegen.
Ha tehát van szerződésed a begyűjtővel, akkor, ha kiteszed a kapu elé a hulladékot, egy bizonyos rend szerint elviszik. Mi okod lehet, hogy ehelyett felrakd a szekérre, kimenj vele a falu végén a patakra, az erdőszélre, a mezőre, s oda leöntsd? Mondjuk azon kívül, hogy így szoktad meg, felelőtlen vagy és nem érdekel.

Ha a Rétyi Nyír a szemetes, akkor azt mondjuk, hogy a brassói románok szórták szét a hulladékot; ha Kőröspatak, akkor ráfogjuk a romákra. De a színmagyar településeken ki szemetel? Talán ideje lenne észrevenni, hogy lassan sikerül a Kárpátokon túl lévő ország szintjére süllyednünk, csak az arcunk nagyobb!