Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Zseniális magyar íróink vannak. Annyira mélyrehatóan ismerik az emberi természetet, megérzik a dolgok irányát, hogy olykor az az érzésem, a történelem szófogadóan követi az általuk megszabott modellt.
Kosztolányi Dezső Sakk-matt című novellájában az elbeszélő egy gyerek, akit házitanítónak hívnak egy másik, betegecskéhez. Kell a pénz, becsüld meg magad, fiam. Könnyen összebarátkoznak, és a kis Aladárka megtanítja az elbeszélőt sakkozni, aki hamarosan jobb játékos lesz, ám a beteg anyukája megkéri, hagyja az ő fiacskáját nyerni. A kis szenvedő egyre betegebbé és elkerülhetetlenül egyre követelőzőbbé válik, míg egészséges társa, nem bírva már a megaláztatást, egy végső játszmában – lesz, ami lesz – mattolja tanítványát.
Szomorú, fájdalmas történet, amelyben mindkét fél áldozat a maga nemében, de hát meddig lehet mindent lenyelni csak azért, mert a másik kicsi és gyenge? És ez történik mifelénk is az utóbbi években: a csendes többség egyre hangosabb kisebbségek között lassítva közlekedik, vigyázva, nehogy valamelyik tyúkszemére lépjen. Önjelölt és távirányított pityipalkók akarják megszabni, kiről nevezhetünk el egy utcát, szabad-e egy közteret felújítani, milyen emlékművet állíthatunk fel, gyerekeink melyik írókat tanulhatják az iskolában, és kötelező menüként helyezik asztalunkra az előre gyártott történelmi igazságaikat.
A mostani választások feltárták, hogy két Amerika létezik: egyrészt a keleti nagyvárosok és a kaliforniai, hollywoodi világ ultraszabados társadalma, másrészt a mély, hagyományos Amerika, ahol a texasi farmert a kukorica érdekli és az olaj ára, a traktorja, nem a New York-i börze szempontjából. Úgy gondolkodik, ha már mindent megtesz, hogy a tehene borjaddzon, ne elvetéljen, akkor az asszonynak is illik a gyereket világra hozni. Aki tudja, hogy a fia egy menyet, a lánya egy vejet hoz majd a házhoz, vasárnap családjával templomba megy; ha a gyerek pimasz, rendreutasítja pszichológus tanácsa nélkül, és a puskáját csak a tolvajoknak szánja, nem pedig azért, hogy tízezer mérföld távolságban holmi beduinokra Made in Washington demokrácia-kényszerzubbonyt húzzon.
És ha egy napon belefárad, hogy minden piszkálódást elnézzen, és minden kontárt nyerni engedjen, kimondja: eddig volt, sakk-matt!
Zubreczky Antal