Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Megbírságolták a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt, merthogy legalább két európai nyelv ismeretét kérte egy álláshirdetésében. A Diszkriminációellenes Tanács vezetője hasonló döntésekre utalva amolyan székely fifikát is lát ezekben, ugyanis a Székelyföldön nem követelhető meg áperte a magyar nyelvismeret a közalkalmazottaktól, csak megszorításokkal tehető meg. Az ítélet indoklása az itteni románságot kettős számbeli minőségében védi, országos többségi és helyi kisebbségi mivoltában is, s ezzel bizony fölöttébb sajátos jogi helyzetet teremt, olyat, melyben a román polgárt megilleti mindkét fajta jogcsoport, ha akarom vemhes, ha akarom nem az, de élvezi mind az első, mind a második helyzet jogi előnyeit.
Mi marad a másiknak, aki szegény kettős hátrányt szenved mind helyi többségi, mind országos kisebbségi mivoltában, s immár száz éve útban van a csekély értékűség, sőt, az elnyomás sorvasztotta lét, hogy ne mondjuk, maga a nemlét fele?
A Tanács hét igen és egy nem szavazattal hozta meg bírsági ítéletét, melyet rengeteg paragrafus felsorolásával támaszt alá, ezek megalapozottságában nincs, miért kételkednünk, bár jogászoknak ajánlhatjuk felülvizsgálatra az indoklást, magunk erre nem vállalkozhatunk. Egyetlen megjegyzésünk lenne csupán.
A különben sajtónkban hivatásos feljelentőnek „becézett” felperes – jogrendszerünk felemás voltának akaratlan feltárója és leleplezője mellesleg – etnikai diszkriminációt kiáltott, mikor kifogásait megfogalmazta. A Tanács neki sem adott igazat, de a polgármesteri hivatal pályázati kiírását mégis elmarasztalta, merthogy hátrányos helyzetbe hozna bizonyos álláskeresőket. De hatásában vajon nem erősíti-e fel azt a mögöttes feljelentői törekvést, nem igazolja-e vissza azt a száz éve életünket megkeserítő elfogultságot, mely a még itt élő románokba is beleveri az előítéletet, s arra buzdítja őket, mi több, szinte megtiltja nekik, hogy elsajátítsák a magyar nyelvet? A kétnyelvűség évezredes erdélyi hagyományának szétverése szisztematikusan folyik rezsimtől és társadalmi rendszertől függetlenül: szabad-e még több olajat önteni erre az Erdélyt elemésztő tűzre?