A tökéletes gyilkos

Titkosszolgálatok vezetői alig titkolt kéjjel olvassák jellemzőit a reggeli kávé mellett, mindig ilyen orgyilkosokat szerettek volna zsoldlistájukon látni. Zöldmezősen előállítani a tudomány jelen állása szerint lehetetlen, nincs az a pénz (márpedig abban a szakmában a pénz nem akadály), amivel találni lehetne valakit, aki a kódját megírná, mert egy marokra való kód az egész, ráadásul úgy, hogy a saját védelmi vonalak mögött a sajátjaidat ne ölje. Pech.

Gyakorlatilag láthatatlan, hiszen pásztázó elektronmikroszkóp nem terem minden bokorban, hihetetlen sebességgel terjed, teljes örökítő információját magával viszi egy RNS-szálban, nem igényel irányítást, címet, koordinálást. Táplálékra sincs szüksége, hiszen azt gazdáitól szerzi, ezért egyik legfontosabb feladata az új gazdák keresése, és – mint gondolnánk – nem a legyilkolása; az csak mellékszála ennek a történetnek, amiben a halál oka a gazda gyengesége. A kis aranyos egyelőre a SARS-CoV-2 koronavírus névre hallgat, és a napjainkban tomboló COVID–19 koronavírus-betegséget okozza.

Bonyolultnak tűnik ugye? Akkor gondoljunk bele együtt abba a forgatókönyvbe, amelyben az Európai Unió bürokratáit megbízzák, írnának ki egy nemzetközi körözést a vírusunkra, amelyben belügyesek, egyenruhások, politikusok, s az istenadta nép számára is közérthetően leírják, mi az, amitől félnünk kell. Hogyan működik, miképpen fertőz, egyszóval meggyőzően érveljenek amellett, hogy az épeszű emberek ne törekedjenek minden áron bizonyítani a darwini eszmét, miszerint a csimpánzok közeli rokonai vagyunk, és nem tudunk meglenni társaság, találkozók, ölelések, közös tetvészkedés, vakarás, közös rikoltozás vagy melldöngetés nélkül, még akkor sem, ha ettől függ az életünk.

Nem tréfa, április pár órára van, hónapok óta működik ez a világjárvány, és mi a világ legerősebb gazdaságában élünk, az Európai Unióban, és joggal feltételezhetnénk, hogy ha elő tudjuk állítani a földgolyó GDP-jének egyötödét, talán kerülne erőforrás egy ilyen körözés megfogalmazására. Hiszen sikerült már megszabályoznunk a szarvasmarhák frontális kábítását, engedélyeztük az okcipitális kábítást, szigorúan megdorgáltuk a hatástalan tarkói kábítást, mindenki tudja unió-szerte, hogy az ingergazdagító anyag nem vált ki tartós érdeklődést a disznóknál, ha azok rudakat vagy itatókat kezdenek rágcsálni. Minderre pénzt is ad a világ legnagyobb gazdasága, a 2014–2020-as időszakban több mint 2 milliárd eurót különítettek el uniószinten.

Aggodalomra talán az adhatna okot, hogy ugyanebben az unióban, ahol egyébként dől a lé, a 20 és 34 közötti fiatalok hatoda nem dolgozik, nem jut oktatáshoz, nem tanul valamilyen szakmát, s így nagy eséllyel a társadalom szélére sodródhat, majd mélyszegénységbe. A 2008-as gazdasági zuhanás után ezeknek a fiataloknak az aránya Olaszországban 29,3, Spanyolországban 30,6, Görögországban 36,1 százalék volt. Abban az unióban, amelyik jónak látta a kéznél levő leggyengébb politikust, Ursula von der Leyent az élére kinevezni, nehogy Németország befolyása megerősödjön.

Elmondhatjuk, hogy jól sikerült, hiszen a néni, aki elvileg képzett orvos, március 18-án kért bocsánatot amiatt, hogy elbagatellizálta ennek a víruskának a kezelését, amelyik így március vége felé tűnt komolyabb kihívásnak Ursulácskánk politikusi világában. Mely világban az tűnt a legfontosabbnak még pár hete, hogy a határzárak engedélyezésével a tagállamok netán később is élnének, hadd terjedjen az a vírus, hiszen mindenünk közös!

Így is lenne, ha az Európai Bizottság bölcs vezetőként vagy egyáltalán vezetőként lépne fel, de most sem teszi. Ezért hadd kanyarodjunk vissza még egyszer a hajmeresztő ötlethez, hogy uniós bürokraták körözést adjanak ki. Milyen lenne vajon az a Mary Shelley-t és Franz Kafkát is megszégyenítő, több mázsás dokumentáció- és szabályrendszer-halmaz, amelyben tisztáznák a körözött gyilkos mibenlétét, megszólaltatva és idézve a fellelhető szaktekintélyeket, rávilágítva, hogy megoszlanak a vélemények a tudományos világban arról, élőlények avagy sem ezek a kis gonoszok; kis kitérővel arra is, vajon illene most már kibővíteni a Woese-modellt, mely szerint három csoportba lehet osztani az élőlényeket: baktériumokra, archeákra és eukariótákra, s netán belefoglalni a fehérjék létrehozására képes óriásvírusokat is. Mert ez itt egy új világ.