Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Most, hogy annyi mindent elmondtak Adyról, elmarasztalóan vagy a mennyekig emelve, szitokkal vagy dicsérő szavakkal elhalmozva őt, nem mehetünk el amellett az asszony mellett, aki hosszú időn át, szinte tíz esztendeig ihletője, védelmezője, oltalmazója, vágyainak megtestesítője volt.
A végzet asszonya volt Ő, az Élet, de a Halál is, aki segített volna a sebzett költőnek eljutni az Óceán túlsó partjára, ahol új életek indulójára a Napistenhez is felszállhatott volna. Ki volt ez az asszony, aki eleven sebeket ejtett a nagy magyar szíven, aki soha nem látott csókokkal halmozta el? Ki hitte volna akkor, a nyugalomra és a költészet világuralmára vágyó költő számára mily betegek és szomorúak ezek a csókok?
Brüll Adél Nagyváradon született 1872. szeptember elsején, s nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1934. január 18-án hunyt el. Csend volt, túlzottan nagy csend az ő halálának egész évfordulós megemlékezése körül, holott szerepének nagyságrendjén senki nem akad fenn, ha Ady beérő költészetének, különösen szerelmi lírájának születésére gondolunk. Nem volt névtelen már Ady, de a nálánál korosabb asszony feléje nyújtott kezét szívesen megragadta, általa jutott el a világ ragyogásának gócpontjába, ismerte meg a nyugati világ legpompásabb üdülőhelyeit és tengerpartjait, Párizs ragyogását, s talán soha nem hágott volna olyan magasra sziporkázó művének csillaga, ha nincs ez a feléje kinyújtott kéz.
Ady jóképű barna férfi volt, nem csoda, hogy a szépre és nagyra vágyó Adél birtokába akarta keríteni. Így lett aztán belőle Léda, az Ady Bandi-féle szerelmes versek uralkodó királynője, de elátkozott végzetasszonya is. Ady hangcserével oldotta meg a keresztelőt, de bizonyára ott fészkelt gondolataiban az ókori király feleségének, Lédának a története, aki Zeusznak, a görög istenek legnagyobb királyának volt a földi szeretője. Vajon elfogadható ez a párhuzam?
Ady e történelmi mintatörténet nélkül is Isten volt a költészet égboltján, s illett hozzá a csak Lédához mérhető szerető. Adél édesapja jómódú zsidó polgár volt Nagyváradon, a három lány közül az egyik fogyatékosnak született, Berta pedig egy ideig Adéléknál is lakott. Házassága is furcsára sikeredett: édesapja nem adta a szeretett főhadnagyhoz, hanem hirtelen egy cégfestő kisiparos fiához, Diósy Ödönhöz, aki Szófiában bankok, cégek ügyintézője volt. Gyanús ügyletek miatt menekülniük kellett Szófiából; Párizsba mentek, ahol a férj kereskedéssel foglalkozott.
A Rue de Lévis utcában béreltek lakást, s amikor a gyakran hazalátogató Adél megismerte és Párizsba csalta Adyt, ugyanennek a háznak egyik albérleti szobájába költöztették be a költőt. Ady a Nagyváradi Naplónak küldte írásait, amelynek egyik részvényese éppen Diósy Ödön volt. Érdekes szerelmi hármas volt ez, de családi veszekedésekről nem tudunk. A költő pénzét Adél kezelte, s ha orvost kellett hívni, azt a férj tette meg. 1907-ben Adél kislánya holtan születik. Sokan mondták, hogy ez Adyé lehetett, de Diósy néven anyakönyvezték.
Egy idő után egyre többet veszekednek, de azért együtt utaznak felkapott üdülőhelyekre, még Érmindszenten is megfordulnak a költő édesanyjánál. A végső szakítás is bekövetkezik: a Nyugat 1912. május 16-i számában megjelent Elbocsátó, szép üzenet című, csodálatosan szép, de Lédát porig alázó vers az asszonyt lesújtotta, s nagy bánatában, haragjában, megalázottságában férje vigasztalta.
Ady és Léda többé nem találkozott. A háború elől hazatérnek Budapestre, a férj szénkereskedéssel foglalkozik. 1925-ben Gödöllőn tizenkét szobás lakást vásárolnak. Mindketten betegeskednek, a férj tüdőrákkal küzd, Adél bőrbajban szenved. Ady Lédája 1934-ben hunyt el, a Fiume úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén Csinszka, Ady özvegyen maradt felesége koszorút helyezett el, de a gyászoló Diósy Ödön eltávolíttatta a sírról.