Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
1970-ben Alvin Toffler, amerikai szociológus-író Jövő-sokk című könyvével valóban sokkolta olvasóit. A világ változik, és főleg gyorsul – ez írásának lényege. Le a sáros bocskorral, elő a hétmérföldes csizmát, mert aki lemarad, annak annyi! De ne gondoljuk, hogy Toffler barátunk amolyan sopánkodó típus, irtózott a lehangoló véleményektől. Változunk, gyorsulunk, ám mégis megélünk, hitte dacosan. Egy dokumentumfilmben valahogy így ábrázolta új korunkat: az edénymosó amerikai fiatalember munka nélkül marad egy ideig, aztán már otthonában számítógépes programokat készít jóval több pénzért, mégsem lesz belőle a technológia-monstrum aprócska alkatrésze, mert íme, milyen felszabadultan pattogtat egy teniszlabdát, megmaradt emberségének jelképét.(Különben Toffler nem volt elég jó a teniszben, így lett szegényből világhírű szerző).
Nos, a tenisz metamorfózisa nagyszerűen szemlélteti gyorsuló világunkat. Láttam felvételen a negyvenes-ötvenes évek wimbledoni, női játszmáit. Mint mai serdülő lányok kecses labdaütögetése a tengerparton. Az adogatás sebességét a hetvenes évek végén kezdték mérni: Roscoe Tanner (férfi!) 1978-ban Palm Springsben 153 km/h. A tavaly Aryna Sabalenka (csinos nő!) 214 km/h. A férfibecsület megvédésére mondom, a teniszütők időközben erősen megváltoztak, fémszálasak, mit tudom én.
Hol teniszeztek a közelmúltban? Az angolszász és a francia kultúrzónában, azon kívül csak itt-ott a felső tízezer. Próbált volna Mao Kínájában valaki teniszt csak említeni, kapott volna a púpjára az imperialista, dekadens időpocsékolásért. Aztán Mao elpatkolt, jött egy Na Li (vagy Li Na) nevű ferdeszemű hölgy, aki gondolt egyet, megnyerte a francia és az ausztrál Grand Slam-turnét, és meg sem köszönte a Pártnak, mondván, hogy ő edzett, nem a párt. Neki (is) köszönhetően ma Kínában 15 millió játékos van, 30 ezer tenisziskola, és a női év végi Bajnokok Turnéja jövőtől Shenzenbe költözik. Az mi? Hát egy város, úgy ötmillió lakossal, 1979-ben még kis halászfalu volt, ma több felhőkarcolót lelsz ott, mint pityókát Zágonban.
Még valami:kedves olvasó, legközelebb ne csak Nadal grimaszát és Bouchard lábait nézd, hanem a pályaszéli reklámokat is: Huawei, Singapore Airlines… Tehát elő a hétmérföldes csizmát, ne maradjunk le, és jó irányba iparkodjunk!