Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
B. Kovács András nemrég egy olyan témát vetett fel jegyzetében, amely engem régóta aggaszt. A költészet (vagy az annak vélt nullatermék) nagyon eltávolodott a széles közönségtől. Én a zene terén folytatnám az elmélkedést. Mennyire idegesítő a betokosodott sznobéria – a frakkos előadó, aki miután fájdalmas fintorokkal teletűzdelve elhúzza a nótáját, ki-be sétál a színpadra, hajlong, homlokát törölgeti patyolatfehér, félhold terjedelmű zsebkendőjével. A közönség az intervallumokban köhincsél, hozzáértően bólogat, és rühelli az egészet.
Ezért üdvözlöm felüdítő kivételként Thurzó Zoltán zongoraművészt, aki Sepsiszentgyörgyön immár itthon érezheti magát. Elbeszélget a jelenlevőkkel, repertoárjában a klasszikus remekművek mellett helyet ad filmzenének és popszámok feldolgozásainak is. Miért ne? A Beatles Yesterday-je eredetileg is vonósnégyes plusz gitár kíséretre íródott, hallottam tiszta vonósnégyes feldolgozását, állítom, hogy Haydn megirigyelte volna. Liszt, Paganini, Chopin korában természetesnek tartották a rögtönzést – akár a hallgatók közül valaki elfütyült egy dallamot, és a művész egy virtuóz variációt rittyentett köréje. És két szám között felolvashattak egy verset, vagy éppen becsúsztattak egy piciny filozofálást.
A Mezzo tv üde-friss, különleges hangversenyt közvetített. Párizsban, a komor koncertekhez szokott közönség csaknem táncra perdült. Komolyan mondom. Nem csoda, hiszen a muzsikusok nem csupán csaknem, hanem ténylegesen megtették. A brazíliai Neojiba zenekart egy kiváló zongorista alapította, állami támogatással. Több tízezer, többnyire hátrányos helyzetű fiatalt ragadtak ki veszélyes környezetükből és vontak be a muzsikálásba, a legtehetségesebbek maradtak a nagyzenekarban. Ha elmondom, hogy Martha Argherich-et kísérték az első részben, nyilvánvaló a profizmusuk. A második rész dél-amerikai dallamok szimfonikus feldolgozásaiból állt: mosolygó, felszabadult és amint említettem, időnként táncra perdülő zenészekkel.
Nálunk nem lehetne? Egy tűzijáték, egy bóvli falunap, egy katonai csimbum árából? Állam bácsinak visszatérne a befektetés.
Thurzó Zoltán a hónap végén világrekorddöntésre készül: 130 órás folyamatos zongorálással szeretne bekerülni a Guinness-könyvbe. Higgyétek el, nem magamutogatásból, hanem rajongó zeneszeretetből.