Ábrándozás az élet megrontója

Azt mondják, az igazi kampány már a választások másnapján elkezdődik, és a győzelmet jelző pezsgőbontásig tart, hogy aztán hétfőn lehessen folytatni. És ezzel nincs semmi baj, hiszen az igazi kampány tényleges munkát is jelent, aminek a választópolgárok a haszonélvezői, tehát végső soron ők is jól járnak; aztán ha nincsenek megelégedve a munkával, egyszerűen máshová ütik a pecsétet.

Azonban egy a választási kampány (és most tekintsünk el attól, hogy a sokunk életében mindeddig páratlan világválság kellős közepén egyetlen pártnak sem illene ezzel foglalkoznia), és teljesen más a politikai szélhámosság. Kemény kifejezés, de az olvasóra bíznám, mi másnak lehet nevezni – mert április 1-jei tréfának azért túl durva – az EMNP április 2-i közleményét, amelyben ez olvasható: „Tegnap Kézdivásárhelyen a helyi önkormányzat néppárti frakciója rendkívüli tanácsülést kezdeményezett… A néppárti képviselők sikerrel jártak, Ilyés Botond közösségi oldalán tette közzé: a rendkívüli helyzet ideje alatt a kézdivásárhelyi önkormányzat segítséget nyújt a jövedelem nélkül maradt személyeknek, akik eddig valamilyen okból kifolyólag nem részesültek szociális segélyben, családi támogatásban…”

Hogy ezzel mi a gond? Annyi, hogy egyetlen szó sem igaz belőle. A Néppárt – annak rendje és módja szerint – még sosem kezdeményezett rendkívüli tanácsülést, így értelemszerűen április 1-jén nem is tartottak sem rendeset, sem rendkívülit Kézdivásárhelyen. (A március 27-it a polgármester hívta össze, egyetlen napirendi ponttal, és az a kórház megsegítését célozta.) És ha nem tartottak, nem is bólinthattak rá semmiféle határozat-tervezetre. A szóban forgó szociális csomagot még januárban elfogadta a testület – a polgármester kezdeményezésére.

Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Talán annyit, hogy most, miután bizonyossá vált, a kormány elnapolja a helyhatósági választásokat, remélhetőleg az EMNP is visszavesz a gázból, és kihasználva a szükségállapot eredményezte tetemes szabadidőt, tanácsosai végre megszövegezik, és hivatalosan is benyújtják életük első határozat-tervezetét. Annak talán több haszna lenne, mint a fészbukos ábrándozásnak. Ugyanis nem elég okos ötleteket felvetni – képesnek kell lenni kivitelezni azokat.