Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha eddig nem is, de most utánaszámoltam, hogy a bankszámlán lévő pénzecskémmel mi történik. S ahogy körbenéztem, minden banknál ez a helyzet, úgyhogy ezért nem írom ki a szóban forgó pénzintézet nevét. Még amikor számlát nyitottam nyolc százalékos volt a kamat, sőt, ha futamidőre lekötöttem a pénzt, akkor még ezen felüli összeget kaphattam. Igaz, már akkor is mondták, hogy ne mind nyúlkáljak az első hónapokban a számla felé, amíg a kezelési költségek el nem érik a kamat által hozott összeg szintjét.
Így volt a szerződésben. Csakhogy, amint telt-múlt az idő, a kamat mind alább szorult, s bár állandóan jelezték ezt, azt nem értettem, hogy a számlakezelési költségek aránya az idő múlásával miért maradt, míg a kamat mind kisebb és kisebb lett. Olyannyira, hogy már bőven az egy százalék alattira zuhant. S ha netán nem mind töltöd fel a számládat, megesik, hogy a bankba tett összeged csökken. Főleg, ha még valutaszámlád is van ugyanannál a banknál. Mert a megkérdezésed nélkül a számlakezelési költséget egyikből a másikba kifizetik, és megtörtént, hogy nagy összeg mínuszt találtál a végelszámolásnál.
Még pénzügyi szakembert nem találtam, aki érthetően elmagyarázta volna, hogy a bankok miért kell az én betétemből jól éljenek, amikor – úgy tudom –, hogy a betett summákat értelmesen felhasználva kellene nekem is, maguknak is szép összegeket biztosítaniuk. Ja, a kis kamatomból, mivel ez jövedelem, adót is levonnak. Azt, hogy a beruházási hitelezőknél vállalom a kockázatot, értem. De hogy a bank miért nem vállal semmi reszkírt, azt már nem. Mondják, hogy örvendjek, így biztonságban van, nem lopják el. (Egyébként a cégeknek kötelezően bankban kell tartani a pénzüket.) A közönséges tolvajok nem, de lopikálja az állam, lefarag belőle a pénzintézet. Akkor már érdemesebb a sufniban tartani a pénzt, vagy a matrac alatt, mert ott legalább, ha nem is fial semmit, nem nyúlnak bele. És főleg nem dühöng az ember, hogy a megdolgozott összege lassanként semmivé olvad.
Aki azt hiszi, hogy nagyobb összegek esetében ez másként van, téved. Az biztos, hogy a kispénzűeket jobban érinti a veszteség. Amint láttam, hallhattam, a jelentősebb summával rendelkezők kiveszik a pénzt a bankból, és valamibe befektetik, főleg házat vesznek belőle. Csak akkor azt nem értem: mire való a bank? Nem érdemesebb ezeket – amint valaha Henry Ford mondotta – felszámolni?