Advent szelleme kötelez

Az adventi ünnepek alatt belém hasít a félelem. Életem több mind felét már megértem… Nem akarom megváltani a világot, nem akarok hírnevet, sok pénzt magamnak, csak egy egyszerű, egészséges, boldog életet szeretnék! Nemcsak magamnak, hanem a nemzetemnek is. De tele vagyok aggodalmakkal, félelmekkel. Advent megállásra késztet, az utóbbi időkben rettegünk a család, a nemzet, a világ jövője miatt. Látva a pártok harcát, a közel két hónapnyi kormányválságot, a gazdasági krízist, amely kilátástalanná teszi mindennapjainkat. Vajon mennyire gondolják és érzik át advent igazi szellemét vezető politikusaink, a világhatalom urai? Nem lehet, hogy ne fedezzük fel, ne lássuk, hogy szinte három éve fogyatkozik nemzetünk. Aggódva imádkozom. Jön az új esztendő, mit hoz a jövő?

Keresztény emberként azért nem vesztem el a reménykedést. Az adventi ünnepek alatt tele vagyunk reménnyel, örömmel, boldogsággal és szeretettel. És mindannyian várakozunk. Igaz, mindenki másképpen. Nem egyformák az emberek, de tudom, hogy minden keresztény ember ilyenkor egy kicsit megváltozik, elgondolkozik…

Adventi ünnepek alatt sok ember a bevásárlási szenvedélyét akarja megélni, ajándékokkal meglepni szeretetteit, örömöt szerezni a nagy ünnepi estén. Szent karácsony estéjére, az örömteli találkozásra készülünk, és imádkozunk a világ, országunk és nemzetünk vezetőiért, hogy jöjjön el nekik is a megváltó és ajándékozza meg: igazi szívvel az Őt szeretőket. Vágyakoznunk kell, mint ahogy minden keresztény ember teszi a közelgő a kis Jézusra várva. Várjuk évről évre, mert eljön a kis csecsemő, aki megváltja a világot, aki elhozza az önátadó megbocsátást, a szeretetet.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy