Ahol a zászló fújja a szelet

Meg sem próbálom magyarázni a logika, a gondolkodástudomány leg­egyszerűbb alapszabályait román nyelven. Romániában nem a gondolkodással van nagy baj, hanem az emberi jellemmel. A román elemi osztályokban is megmagyarázták a gyerekeknek, hogy ördögök, tündérek nincsenek, csak a mesékben. Könyves Kálmán, nagy magyar királyunk (uralkodott: 1095–1116) már annak idején kijelentette, hogy boszorkányok pedig nincsenek. Ami nincs, attól félni sem kell.
Másképp állunk a mai Romániában a lét és nemlét kérdésével. Itt van például a földrajz. Az egek ha tudják, a román haszonpolitikusok miért akarják letagadni, ki- és betiltani Erdélyt, Transzilvániát. Na, mi is tudjuk. Mert ha nincs Erdély, akkor miféle román törvény szerint létezik a székely nép?
Ha nincs Székelyföld, akkor nem létezik székely nép sem. És ha nincs székelység, akkor nem létezhet, azaz: nincs székely zászló, nem létezik székely címer. Ha nincs macska, nincs macskaméz. A magyar szót, a magyar jelképeket, egyáltalán egy egész nemzetrészt Bukarest rémszellemének szolgálatában semmisnek nyilvánítani azzal, hogy összetépjük a zászlaját, bezárjuk cellákba az embereit…
Igen. Itt fordítva megyen a hazai világ valamerre, sántítva. Bukaresti logika szerint nincs Székelyföld. És elveszik, elvennék legnagyobb kincsünket, a gyermekeink anyanyelvét. És ezzel együtt a magyar gyermekeinket, unokáinkat. Azt akarják naponta megsemmisíteni, amiről állítják, hogy nincs is!
Bukarestben haszonért van a tér és idő. Elemi iskolás szinten rendezik naponta valami ördögi színpadra azt, amiről állítják, hogy nincs is.
Székelyföld nincs. Innen már csak egy arasz addig, hogy bezárják az összes itteni iskolát, templomot. Fejjel lefelé a román politika. És ma ebben európai. Ne lobogjanak a székely zászlók, és akkor nem fúj a szél!