Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nagy a világ! Úgy látom, mégis nehezen talál benne helyet és szerepet az emberfia. No meg az sem jelent számára kis feladatot, hogy helyesen ítélje meg önmagát!
Rendkívüli történelmi helyzetekben persze könnyebb a választás – nem tusakodik sokat az ember példának okáért a „rabok legyünk vagy szabadok?” kérdésfelvetésen – egyértelműbben mutatkozik meg az erény és az erkölcstelenség magatartásban és cselekedetben. Ez utóbbiak megítélése úgyszintén kevésbé okoz fejtörést. Ilyenkor szoktak eljönni – Jókai emlékezetes kifejezésével élve – a lélekcserélő idők. Ilyenkor születnek – hogy ezúttal az árulókra ne vesztegessünk szót! – a hősök, a gáboráronok…
A társadalmi megrázkódtatásoktól és gyökeres politikai fordulatoktól mentes időszakok egyrészt a távlatos tervezést és kiszámítható, szerves építkezést teszik lehetővé. Az odaadó, áldozatos munka és megbízhatóság fontos ismérvei az egyes ember vállalásainak, továbbá a nagy vállalkozásoknak, valamint a közintézményeknek és a közéletnek. Másrészt viszont, látnunk kell azt is, hogy az ilyen békés (?) és csendes (?) időszakok a percembereknek, az ügyeskedőknek, nemkülönben a nagy panamázásoknak, általában a látszatoknak, a társadalmat behálózó szemfényvesztésnek is jó táptalajt biztosítanak.
Az ilyesféle „érákról” elmélkedik Szilágyi István új regényének egyik hőse. Egy ugyancsak békés (?) történelmi időszakról állítja a vármegyei főbíró, hogy az bizony kedvez a jelentéktelennek. „A kicsikkel akkor van a baj, ha megtudják magukról, hogy ők kicsik. Ettől pedig szenvednek. És veszedelmesek lesznek. Olykor még saját magukra nézve is. Ki mondta meg nekik, hogy ők kicsik? (…) Épp most, amikor bátran viselhetnék jelentéktelenségüket. Ehelyett ezek most hírnévre próbálnak vergődni.” (Messze túl a láthatáron)
E rövid elmélkedésből is kitűnik, mennyire pontosan mérte fel s jellemezte a regényhős korának, a Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedeknek a kisszerű törekvéseit, illetve törpeembereit, akik megtudván kicsiségüket, mindenáron hírnévre próbáltak, úgymond, vergődni. Holott bátran (!) viselhették volna jelentéktelenségüket…