Akinek ünnepe Trianon

Nem lep meg különösebben, hogy épp Budapesten és épp az Élet és Irodalomban jelent meg minap Gyáni Gábor cikke, melyben a trianoni katasztrofális nemzetközi parancsolat – Magyarország feldarabolása és kiosztása, 1920 – számunkra hasznos voltát magyarázza. Trianont megelőzte helyben, Budapesten a hasonlóképpen köpedelem Tanácsköztársaság is; gátlástalanul és sietve szervezett ország- és nemzetpusztítás. Hát ezekből is koldulunk!

Nézem a szerző nevét, Gy. G., olvasom az első világháború záró rettenetét helyeslő írását, és beugrik Gyóni Géza (1884–1917) költő neve: két kezdő G betű.

Bocsássa meg korai holtában is Gyóni, hogy egy napon, egy században említem Gyáni Gáborral.

Gyóni az első világháború szörnyűségeit megélte, felejthetetlen versében – Csak egy éjszakára…– döbbenetes látványt, véres freskót idéz az olvasó, a frontokat is megszenvedő népek elé. És ott rebeg Trianon katasztrófája is. „Csak egy éjszakára küldjétek el őket, / a pártoskodókat, a semmittevőket…”

És most átbűzlik Gyáni Gábor írása a határon, melyben magyarázza, hogy tulajdonképpen a trianoni parancsolat hasznos volt Magyarország számára, ugyanis Felvidéket, Erdélyt, Délvidéket, a gyengén fejlett országrészeket átadták északra, keletre, délre, így a maradék országrésznek, Budapestnek és más fejlett városnak nem kellett kínlódnia máig is a fejlesztésükkel. És cikkentyűjét politikailag gatyába akarván rázni, megalkotja a „magterület” szót. Értelmezése szerint magterületnek tartja Budapestet, a fejlett nagyvárosokat.

Idézem Gyóni versét ismét, hátha elküldi az ördög csak egy éjszakára Erdélyországba, Romániába szolgának Gyánit, hogy verné a mellét, hogy mea culpázna. De hát akinek se lelkiismerete, se nemzettudata nincs, az nem járja a göröngyösebb utakat, még turistaként se, nem hogy szolgaságban s dologidőben. Elképesztő, hogy magyar nyelven helyesli egy sehonnai a Trianoni diktátumot, az ország felkoncolását, és az megjelenik a maradék ország fővárosában, egy derűsen lobogó, nem lappangó lapban.

Nem első eset. Nem terjesztem a szemetet, de adom tovább a szót, hogy tudja meg mindenki, mi mindenre kell elkészülnie a Kárpát-medencében, még ma is. Vajon mi lesz még holnap?