Alkonykék

A Száz év magány nagyszerű regény szerzője, a világhírű kolumbiai író, Gabriel García Márquez nagycsütörtökön halt meg. Előtte való este még azt mondta: „Táncoljunk. Miért ne?”. Demenciában szenvedett évek óta, az emlékezete kiesett, és senki nem tudott rajta segíteni. Mint író, mindig a halál misztériumát kereste-kutatta. A tudás hatalom. Dél-Korea a tíz legmodernebb országokhoz sorolható. Legnagyobb kincse a tudás, illetve a kitartó, kemény munka.

Edgar Allan Poe amerikai költő azt mondja, nem a tudás a boldogság, hanem a tudás megismerése. Molnár Piroska színésznő szerint „nem mindig a látványos siker a siker”.

Az örök kérdés: másképp látja-e az univerzumot, a világot egy nő és egy férfi – férfi, női érzelmek. Egyes szövegelemzések alapján az eredmény az, hogy a nő általában csinos, a férfi bátor. Tehát külcsín. A regényekben is több férfi van jelen, mint nő. Előítéletek léteznek, tehát férfidominancia is. Igen, a férfi másképp látja, fogja fel a valóságot.

Az Egyesült Királyságban elszaporodott a szürkemókus-állomány, nagyon agresszívek, milliónyi kárt okoznak. A populáció növekedését fogamzásgátlóval próbálják megfékezni!

Szeptemberben beköszöntött az indián nyár: rövidülnek a nappalok, hosszabbak lesznek az esték. A napsütés szinte aranyat ér, élvezzük ki. Azt mondják, az erdei séták felérnek egy wellnessélménnyel. Azt csak remélni merjük, hogy örök nyárba fordul át az ősz, majd a tél, hogy szerelmes volt a nyár, és hogy minden újra kezdődik, és véget ér.

Hűvös kezünkben az égbolt, illetve „egymásba simuló kezek tartják össze az eget és a világot” (Albert Camus), mondaná a 92 mosolyú Mama is.

Simó Erzsi tanárnő, Kézdivásárhely