Alkotmányos puccs?

A liberálisokat és kommunistákat összeköti a baloldali eszmei alapállás: a hagyomány-, nemzet- és keresztényellenesség, a vidéki lakosság lenézése, a társadalommérnökség és a minden erkölcsi szempontot elsöprő messianisztikus hév. A baloldaliak tipikus népboldogítók. Aki pedig nem fogja fel az épp aktuális tanok üdvözítő mivoltát, azt „kényszeríteni kell, hogy szabad legyen”, miként egyikük, Jean-Jacques Rousseau írta. Íróasztal mellett kiagyalt torz és emberellenes elméleteikhez igyekeztek alakítani a valóságot mindig is, a maguk rögeszméit ráerőszakolni a társdalomra, bármennyi vérbe kerül is.

A magyar kommunisták már a Kádár-rendszer vége felé ideológia és program nélkül maradtak. A Szovjetunió vezetése is levette róluk a kezét fokozatosan. Mivel a magyar érdekek szolgálata soha fel nem merült előttük reális alternatívaként, Moszkva helyett a globális háttérhatalom látható képviselőinek kezdték a kegyét keresni, s ezt teszik ma is. Komprádorok voltak és maradtak. Csak megbízót váltottak. Eszmei síkon pedig fújják azt, amit elvárnak tőlük, LMBTQXYZ, BLM, migráns-pártiság, a nemzetközi balos fősodor egyre eszementebb kreténségeit.

Győzelemre készülnek 2022-ben, de azt látják, hogy alkotmányozó többségre nincs sok esélyük. S mit tesznek?

Ezúttal nem az ideológiához igazítják a valóságot, hanem az eltervezett lépésekhez gyártanak ideológiát. Akadt is egy volt alkotmánybíró, aki szakmáját megcsúfolva kitalálta az „alkotmányos puccs” fogalmát. Szerinte ez történt, midőn a hatályos jogszabályoknak megfelelően a magyar országgyűlés elfogadta tíz éve az új magyar alkotmányt, az Alaptörvényt. Vörös Imre képes azt belehazudni az éterbe, hogy ellenzéki győzelem esetén feles többséggel is hatályon kívül lehet azt helyezni.

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, önjelölt miniszterelnök-potentát tovább megy, ő politikai pereket rendezne a 2010 előtti jogszabályok alapján, nem ismerve el az elmúlt tizenegy év jogalkotását. Végső soron örvendhetünk, hogy nem IFA-platókra hánynák fel a velük szemben állók hulláit, mint írta egyik propagandistájuk, s mint tették ezt elődeik 1919-ben, majd a II. világháború után.

Nem véletlenül írta Márai Sándor: „A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.”