Állam az államban

Jöjjetek, és vigyétek a fényt – hirdeti Tomisz ortodox érseke. Teodosie nem kevesebbet tűzött ki célul, mint azt, hogy megismétli a koronavírus-járvány miatt elmaradt húsvéti szertartásokat. Egy hónap ide-oda nem számít alapon, még az öntörvényű ortodox egyházban is példátlan módon, május 26-áról 27-ére, annak rendje s módja szerint megtartani készül a húsvéti istentiszteletet, amelyhez hozzátartozik a szent láng és a megszentelt pászka osztása is. Hogy ez az összes vonatkozó szabálynak ellentmond, az szemmel láthatón nem zavarja a szent embert.

Különösebben nincs miért aggódnia, mert a Iohannis-féle „normális Romániában” a törvények a pórnépnek valók, az ortodox egyház azt csinál, amit akar. Megmondták, hogy nem lehet ugyanazzal a kanállal áldoztatni, de ezt Teodosie egy kézlegyintéssel elintézte. A megbotránkozott sajtóval közölte: a – cseppfertőződéssel terjedő – koronavírust „még senki nem kapta meg kanáltól”, amely egy kegytárgy, és különben is Krisztus teste és vére lelki táplálék, ami nem terjesztheti a betegséget. Az egyház szóvivője gyengébbek kedvéért leszögezte: az áldozás módjáról a szinódus dönt, abba az államnak beleszólása nincs. Tiszta beszéd.

A magam részéről egy lyukas garasban sem fogadnék, hogy a hatóságok fel mernek lépni az egyház egyik legbefolyásosabb érseke ellen, aki nemrég azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy simán megnyert egy pert a „rettenthetetlen” korrupcióellenes ügyészség ellen, miután évekig európai uniós támogatást hívott le szőlőtermesztésre egy olyan területre, amelyen a fényképek tanúsága szerint évtizedek óta egyetlen szőlőtőke sincs.

Idén választások következnek, amelyeket pópák nélkül változatlanul nem lehet megnyerni. Az nem érv, hogy a 2016-os elnökválasztáson az evangélikus Iohannis győzni tudott a „jó ortodox” Pontával szemben. A jelenlegi állapotok is azt mutatják, amit az egyház vezetői nagy valószínűséggel már akkor is tudtak: hogy Iohannisnál ortodoxabb ortodox nincs ebben az országban.