Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szeretném ünnepeltetni minden hónapban Karinthy Frigyes írásművészt. Megérdemelné. Ám most csak egy szellemi röppentyűjét említem, melyben írja: a költő őrült pénzeket keresett azzal, hogy a nyomoráról írt verseket.
Most ejtem sűrű bánatim felpanaszolását (ez egy népdalból), inkább segítek a kormánymegbízott (prefektus) uraknak betekinteni a „reális valóságba”. Ahogy azt az akkori, nem is olyan hajdani kommunista elvtárs urak szokták mondani, akiknek alig valamennyivel több osztályuk volt, mint a vonatnak. Vágjunk bele ott a bajok sűrűjébe, ahol az orvosok, tanárok állami fizetésével magyarázzák a Romániából való kitelepedést nyugat felé, éppen azért, mert öt–hat év egyetemi tanulmányok után (a jó pap meg tanár, orvos holtig tanul) képtelenek a maguk és gyermekeik anyagi, szellemi igényeit kielégíteni a fizetésükből. Na, most, mit mondhatunk az úgynevezett egyszerű, dolgozó népről?
A számadatok szerint a mostani pogány orvosi ellátási körülmények és az egészségügyi viszonyok Romániát az uniós tagállamok sorában az utolsó helyeken emlegetik, fejcsóválva. Azzal annyi. A dolgozó és nem dolgozó betegek fásultan, nyögdécselve ülnek, állnak, koslatnak tehetetlenül az orvosi rendelők előtt, velem együtt. És nem jön az orvos. És eltelik két, három óra, és nem. Vizit van a kórházban, pangás a klinikán, orvos nincs elegendő. Magam két és fél óra várakozás után adtam fel, s el, haza, vizes borogatásra.
Nincs elég orvos. Háziorvosi beutalás, aztán 20 nap várakozási időt szabott az ablakos klinikai elosztó a szakorvosig. Plusz a háromórás várás.
Bal fülemen gyengül a hallás. Másik rendelő. Jókora mennyiségű papírral küldenek a biztosító igazgatóságára. Na de Magyarországon mentem nyugdíjba! Majdhogy rám ájul a Direkció, hogy most akkor mi a teendő. Mondom, 22 év után nyugdíjjal jöttem vissza, meg egy igazolással, hogy „a két ország közötti megállapodása szerint minden egészségügyi ellátáshoz jogom van a szerződések értelmében stb.”
A hallókészülék, az olcsóbb, 2000 lej, annak felét állja a biztosító. Bokrosodik az iratcsomó, április 6-a óta járom a hivatalokat: fogalmuk sincs, mit kell tenniük. Hiába igazolom, magyarázom, hogy hazajövetelemkor mindent elrendeztem „a két ország törvényei szerint”. Következik a pénzügyi sorozat. Elképesztő, mennyi papírt kér be az egészségügyi biztosító, csakhogy ne kelljen dolgoznia. Nyugdíj, adó, jövedelmem fajtái, tiszteletdíjak eloszlása… És hónapokig járom. Lejár egy rend igazolás érvényessége, kezdeni elölről. Majd: kell egy igazolás Budapestről, hogy… Mondom, azt ezelőtt 9 évvel intéztem. Nem, s nem. Kérjek interneten.
Járom a macskaköves utakat, elátkozok néhány dolgot és lépcsőt. Minden áldott nap más hivatal, papír, dákument. Téboly. Két hónap az utakon. Lemondtam, fizetek duplán, hogy az a… Egy hét után berobog a posta Budapestről. „Elektronikus levelére hivatkozva tájékoztatjuk, hogy már 2010. szeptember 29-én kiállításra került az Ön részére az E121-es jelű nyomtatvány, melyet a CAS Covasna romániai biztosító fogadott, és a bejegyzést vissza is igazolta hatóságunk felé. A leírtakra figyelemmel Ön 2010 óta – jelenleg is – jogosult az egészségügyi ellátások teljes körére Romániában a magyar egészségbiztosítása alapján.”
És az itteni igazgatóság kilenc év alatt képtelen volt megtalálni berkeiben a meglévő dokumentumot, 3 hónap alatt. A budapesti igazolással fölvánszorogtam ismét, huszadszor. Rendben, mondják, de az intézésig kell várni két hónapot.
Aztán rájöttem, hogy egy CT-vizsgálat is 2–3 hónap után lehetséges. Háziorvosi beutaló. Előjegyzés a klinikán: 21 nap. Rá 2–3 hónap a röntgen és a többi. Ne feledjem: a magánorvosi vizsgálat azonnali, fél havi nyugdíj. A néptömegekkel állok a folyosókon, várom a sorsunk fordulását, sáncba vagy jobbra. Vagy szélsőbalra? És az a néhány maradék orvos éjjel-nappal szolgálatban, vagy türelme vesztésével nekivág nyugatnak.
Utóirat: Még nem lépett életbe a törvénytervezet, mely szerint akár 10 évet is kaphat, aki Romániáról rosszat mond. Én csak mikroanalízist mutattam föl. Vállalom. A törvényhozók őrült pénzeket keresnek azzal, hogy leplezik állapotunkat.