Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.
Okos ember ma nem hazájában háborúzik, nem bolond saját városait porrá bombáztatni, inkább jó messze, mint Rambo valamikor Vietnámban. Ám a legokosabb nem is nyúl fegyverhez, eszközei: a gazdaság és a rágalom.
Amikor 1970-ben Chilében Salvador Allende elnök államosítani merte a legnagyobb rézbányát (úgy képzelve, naivan, hogy a népakarat elégséges felhatalmazás), az amerikaiak óriási mennyiségű rezet dobtak a nemzetközi piacra dömpingáron. Nekik a veszteség annyi volt, mint Pistának egy hétvégi sör ára, de a chilei – rézkivitelen alapuló – nemzetgazdaságnak végzetes döfés: az államkassza kiürült, jött az elégedetlenség, a tüntetések (sérülnek az emberi jogok!), és a Washingtonból irányított puccs lágerekkel, agyonlövetésekkel, borzalmas kínzásokkal. Az nem sértette az emberi jogokat ugyebár…
De miért menjünk olyan messze? A kilencvenes évek elején a PSDR-kormány a pészédérés Buzău városának csaknem négyszer akkora támogatást adott, mint a kétszer nagyobb, de ellenzéki Brassónak. Aztán az állami tévé riportban sopánkodott ország-világ előtt: nézzétek, milyen ügyesen szépítgetnek Buzăuban, míg Brassóban egy utcát nem képesek feljavítani. És jaj, itt, a Székelyföldön, a csentenár óta egy méternyi vasútvonal nem épül, és aztán halljuk, hogy olyan szegények vagyunk, nem lennénk képesek megállni saját lábunkon, mit ugrálunk?
A rágalom is megfojt, akárcsak a gazdasági megszorítás. Látja az egész ország, mint vezetik el a zsandárok a „korrupt” székely polgármestert vagy „terroristát”. És ha nem is székely, de rosszul áll a szeme: DNA-iratcsomó, lemondatás, vádlottak padjára ültetés az EP-ben, lelki terror. Van, aki bírja, van, aki nem.
Harminc éve ment el Molnár Csilla, a tizenéves magyar szépségkirálynő. Nem bírta már elviselni a személyét és családját érő mocskolódást, inkább a halálba menekült. Álmodj, királylány, veled együtt álmodunk – talán nem fognak mindig a testben-lélekben rusnyák letaposni minden szépet…
Zubreczky Antal