Álmodj, királylány!

A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.
Okos ember ma nem hazájában háborúzik, nem bolond saját városait porrá bombáztatni, inkább jó messze, mint Rambo valamikor Vietnámban. Ám a leg­okosabb nem is nyúl fegyverhez, eszközei: a gazdaság és a rágalom.
Amikor 1970-ben Chilében Salvador Allende elnök államosítani merte a legnagyobb rézbányát (úgy képzelve, naivan, hogy a népakarat elégséges felhatalmazás), az amerikaiak óriási mennyiségű rezet dobtak a nemzetközi piacra dömping­áron. Nekik a veszteség annyi volt, mint Pistának egy hétvégi sör ára, de a chilei – rézkivitelen alapuló – nemzetgazdaságnak végzetes döfés: az államkassza kiürült, jött az elégedetlenség, a tüntetések (sérülnek az emberi jogok!), és a Washingtonból irányított puccs lágerekkel, agyonlövetésekkel, borzalmas kínzásokkal. Az nem sértette az emberi jogokat ugyebár…
De miért menjünk olyan messze? A kilencvenes évek elején a PSDR-kormány a pészédérés Buzău városának csaknem négyszer akkora támogatást adott, mint a kétszer nagyobb, de ellenzéki Brassónak. Aztán az állami tévé riportban sopánkodott ország-világ előtt: nézzétek, milyen ügyesen szépítgetnek Buzăuban, míg Brassóban egy utcát nem képesek feljavítani. És jaj, itt, a Székelyföldön, a csentenár óta egy méternyi vasútvonal nem épül, és aztán halljuk, hogy olyan szegények vagyunk, nem lennénk képesek megállni saját lábunkon, mit ugrálunk?
A rágalom is megfojt, akárcsak a gazdasági megszorítás. Látja az egész ország, mint vezetik el a zsandárok a „korrupt” székely polgármestert vagy „terroristát”. És ha nem is székely, de rosszul áll a szeme: DNA-iratcsomó, lemondatás, vádlottak padjára ültetés az EP-ben, lelki terror. Van, aki bírja, van, aki nem.
Harminc éve ment el Molnár Csilla, a tizenéves magyar szépségkirálynő. Nem bírta már elviselni a személyét és családját érő mocskolódást, inkább a halálba menekült. Álmodj, királylány, veled együtt álmodunk – talán nem fognak mindig a testben-lélekben rusnyák letaposni minden szépet…

Zubreczky Antal