Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Sok mindent kifejez ez a közmondás vagy inkább szólásmondás. Most pontosan magunkra próbálom, akarom vonatkoztatni, szájhősködéseinkre olyankor is, amikor éppen azt nem tesszük, amit megtehetnénk.
Úgy emlékszem, annak idején említést tettem egy fura esetről. Ez még a Megyei Tükör idejében történt, valamikor a nyolcvanas években, amikor tényleg tombolt az ellenünk irányított tűz. Az egyik emeleti irodában beszélgettünk néhányan, persze, ahogy lenni szokott, békétlenkedtünk, azért is, mert volt, aki hallja: jelen volt a megyei pártbizottság propagandaosztályának vezetője, magyar ember. Ő akkor azt mondta: igazunk van, de megpróbáltunk legalább addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér? Azóta már rég ki kellett volna nőnünk a takarót, de időnként annyira összehúzzuk magunkat, hogy kétszer is elférnénk alatta.
Most csupán az anyanyelvhasználatra térek ki újból. Lehet, feleslegesen, mert ezt mások is sokszor sérelmezték, de most az lenne az előny, hogy nyugodtan ki lehetne bújni a takaró alól. Időnként örvendezünk, hogy a jogvédők fellépésére imitt-amott megróttak valakiket anyanyelvünk bántása miatt, de arról még nem hallottunk, hogy magyar személyeket, felelős beosztásban lévőket, intézményvezetőket fednének meg anyanyelvük elhanyagolásáért. Azért, mert nem tartják be a nyelvhasználatra vonatkozó törvényt, nem világosítanak fel fontos dolgokról anyanyelvünkön, feliratozásuk mellőzi anyanyelvüket.
Most nem említek olyan példát, amely román nemzetiségűek eme felelősségét érintené, de azért megjegyzem, hogy a törvényt védő törvényszék vadonatúj homlokzatára nyugodtan felkerülhetett volna a magyar nyelvű megnevezés. Jól is nézne ki! Ez esetben viszont a szentgyörgyi piacra hívom fel a figyelmet, ahol a portékáikat drágán kínáló árusokat még mindig nem világosították fel a piacot működtető magyar vezetők, hogy azért zömében itt magyar vásárlók fordulnak meg. Még mindig hiánycikk a magyar nyelvű tájékoztatás a gáz- és villanyszámlák mellől – ezt a megyei hivatalok magyar tisztségviselői erkölcsi feladatuknak kellene, hogy tekintsék. Lehet, badarságot írok, de én el tudom képzelni, hogy a közelgő választások jelöltjei akár zászlójukra is tűzik a magyar anyanyelv helybéli használatának szigorúbb felügyeletét!