Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Virginia állambeli Front Royal lakosai ugyancsak ámulhattak, amikor a helyi F. R. Journal 1911. június 7- i száma a kezükbe került. 1879-ben Georgia államban elfogtak egy John D. Hansen nevű bankrablót, és annak rendje és módja szerint halálra ítélték. Marietta városban, a seriff őrszobájában őrizték, de kivégzése napja reggelén holtan találták, az asztal abroszával felkötötte magát. A helyi lelkész a következő vasárnapon dörgedelmes szózatban rémítgette nyáját az igazságszolgáltatással, amely elől nem menekülhet a bűnös: íme, a megtéretlen elítéltet borzalmas büntetés érte, holtteste idő előtt romlásnak indult, arca eltorzult, lógó teste megnyúlt stb. Oké, keményebben ittak a helyi polgárok, túlélni a túlvilági intést.
Az állam fővárosából azonban higgadtabb ügyészt küldtek az események mögé bekukkantani. Az el sem kezdhette munkáját, mert seriff&helyettese családostul, kutya-macskástul eltűnt. Maradt a rejtély, mint egy Edgar Allan Poe-elbeszélésben. Aztán a nevezett újsághoz eljutott egy levél. Egy időközben elhunyt úriember volt a feladó, a város megbecsült, de sajnos szegénysorsra jutott kereskedő polgára, jó útra tért örömlányokat felkaroló és nevelő intézmény támogatója. (Mindenki tudta, hogy whiskycsempészésből élt, de arrafele ilyesmi nem ront az ember reputációján, sőt.) Most, amikor már úgyis minden, feltárja az igazságot.
Becsületes – már amennyire – neve John. D. Hansen. Értett a bankrabláshoz, volt, miből fogva tartóit lefizesse. Azok az ominózus éjszakán egy Tetves Jack-ként ismert, idült alkoholizmusban kiszenvedett, és őrá, mármint az elítéltre némileg hasonlító csavargót akasztottak fel az őrszobában, ő meg illa-berek, nádak-erek.
Évekkel később Front Royalban telepedett le – folytatat történetét –, a seriff és helyettese vállalkozásában dolgoztak, majd a kegyes jótékonysági intézményben. Azok lassan-lassan mindenét szétlopták – zsarolták. Szegények, de kár, hogy egyik egy kiadós vacsora után lefordult a székről, a másikat meg öt golyóval a koponyájában találták meg egy közeli legelőn. Ő megtette kötelességét, a legdíszesebb halotti koszorút küldte. Nem bánt meg semmit, úgy érzi, az örömlányok istápolásával helyrebillentette az életét mérő mérleg serpenyőit.
De jól megy egyes újságíróknak, a postás hozza a témát!