Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
8-9 éves lehettem, csúf bérházban laktunk, hét család. Hosszú utca – úgy is hívták egy időben, a vége egyben a város vége. Szegénység, szürkeség. És hányszor kopogtak az ajtón tizenéves falusi lánykák, még gyerekek, és mondták a betanult szöveget: Kell szolgálni? Nem kell szolgálni? Szolgálni akarok, tudok főzni…
Tudom, nagy hiba lenne a mai értékeink alapján megítélni a dolgokat. Egyszerű, szerény emberek is alkalmaztak cselédet, mert nem volt vagy alig volt bölcsőde, ha az asszony is dolgozott, kire hagyták volna a gyereket? A kis cseléd gyakran szinte családtagnak számított, ott aludt a háziakkal egy szobában – kinek volt akkoriban két-háromszobás lakása? És a falusi lánykáknak még jól is fogott a városi szolgálat férjhezmenéskor. Mégis, én szinte szégyelltem magam előttük, amikor jöttek, nekem nem volt más dolgom, mint hogy tanuljak. Nekik nem iskolában lett volna a helyük?
Aztán, amikor csütörtökön és vasárnap délután kimenőjük volt, és az úgynevezett korzón, vagyis a főtéren hármasával-négyesével fel-alá járkáltak, egymásba karolva, olykor egészen nevetséges félig falusi, félig városiasodó öltözetben: hosszú copffal és magas sarkú cipőben csetledezve, háziszőttes lajbiban és valami förtelmes lakktáskával, olyan fájdalmas volt nézni…
* Van egy Sherlock Holmes-történet, A Vörös Liga. Egy kereskedőt feltűnően rőt hajjal áldott meg az anyatermészet. A segédje mutat neki egy újsághirdetést, hogy a Vörös Liga, egy amerikai különc milliomos alapítványa, életjáradékot ad vöröshajú londoni férfiaknak. Meghal egy tag, utódot választanak. A kereskedőt rögtön felveszik, egy jelképes szolgáltatást kérnek tőle: bizonyos napokon jelenjen meg a székhelyen, másoljon az Encyclopedia Britannicából. Szuper, a segédje majd helyettesíti, amíg ő másol. Ám egy idő múlva a székhely zárva, nyomtalanul eltűnt a Liga.
A mesterdetektív, Sherlock Holmes már érti, jön a rendőrséggel, meghiúsít egy bankrablást, az üzlet mellett van a bank, a segéd rablóbanda tagja volt, az egészet azért találták ki, hogy az üzletes ne legyen otthon, addig a pincéjéből ásták az alagutat a bank felé.
Várom egy dupla-tripla DNA felállítását Európa és világszinten. Hogy megtudjuk, mivel foglalatoskodtak a vörös- és nem vörös ligások, míg mi másolgattuk a kijárási nyilatkozatainkat.