Anekdotikus büdzsé

Azt mondja egy kormányközeli politikus, az baj, hogy az újságírók nem írnak a nép nyelvén a költségvetésről, így azok nem értik, hogy milyen tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz itt a Kárpát-kanyar környékén, egész le a Fekete-tengerig. Szerinte anekdotikusan kell megfogni az egészet, amely megmagyarázza a komor számok mögötti lényeget.

A megszorításokkal teli bü­dzséről nehéz azt mondani, hogy adakozó. Inkább csak azt, hogy talán két-három év múlva… Olyan ez, mint amikor gyerekkoromban befogtuk bernáthegyi kutyánkat a szánkó elé, orra elé egy hosszú boton húst lógattunk: húzta a szánkót szegény, a húst azonban sosem érte el. Persze, belefáradt, és leült a hóra, de amikor maga előtt érezte a hús szagát, megint elindult. Hát valami ilyesmi a távoli jó élet ígérete.

Ezt a kártyát minden kormány kijátszotta, de ilyen vadliberális módon egyik sem. Okot a miértre mindig találtak. Az viszont érdekes, hogy itt ebben a gazdag, de mégis szegény országban specfizetéseket kaphattak a politikusok. Most ennek eltörlésére külön törvényt hoztak ki, de belefoglalták az előírást, hogy visszamenőleg is érvényes legyen. Már most meglehet jósolni, hogy ezt a jogszabályt az Alkotmánybíróság kapásból visszaküldi (ezzel kapcsolatban lásd Puskás Bálint volt alkotmánybíró álláspontját a 3. oldalon – szerk.). De addig is a nép, az istenadta forrong. Tüntet.

Apropó anekdotikus: a kormány előtti egyik tüntetésen kijött a hatalom palotájából egy kormánymegbízott, egy tölcsérbe elrikkantotta magát: aki itt szocdemes vagy AUR-os, az menjen haza, jöjjenek majd, amikor hatalomra kerülnek. Egy óra múlva megint kijött, és beleüvöltötte a hangtölcsérbe: az öregek menjenek haza, nekik már felemelték a tavaly a nyugdíjukat. Így megy ez óráról órára, hol a magánvállalatok dolgozóit, hol a rendőröket, hol az egyszerű adófizetőket küldi haza, míg maradnak néhányan. Ekkor utoljára jön ki, és megkérdezi: maguk mind a liberális pártból vannak? Akkor menjenek haza, mert maguk megértik: nincs pénz.

Igaz ez vagy sem? Nem tudom! De azt igen, hogy ilyen vadliberális módon, senkivel sem tárgyalva nem lehet a szegénység szintje alatt élő polgárokat kormányozni.