Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A történelem annyi mindent megterem, csak győzzük begyűjteni. Kérdeztem egy alkalommal a házinénit, miért kell annyi tormát begyűjteni, hiszen úgyis könnyezünk eleget. Akkor emlékeztetett a könnytől nedves padlókra egy-egy történelmi napon Erdélyországban. Mostanában a civil lakosságtól érdeklődöm, miféle dolog, csodaváros ez a miénk, Sepsiszentgyörgy, hogy a kiváltságosoknak ingyen ömlik az iható víz csőből, csapból, aztán itt van ez a mi városrészünk a nagypiac és környéke. Itt, a Császár Bálint és Ág utca meg környéke kitiltva-tűrve az ivóvíz világából.
Pontosabban úgy mondhatom, hogy a vízvezetékből ömlő víz ihatatlan. Hihető? Számunkra hihetetlen, sőt, tűrhetetlen is lehetne. Pénzen vásárolják(juk) meg sok ezrek naponta öt-, tízliteres edényekben a vizet, cipelik haza. Isten őrizzen, hogy megkérdezném ún. illetékesektől az okát, mert elárasztanának magyarázatokkal, hogy a szánalomtól a könnyem törölhetném, mi mindent megtesz a vízügy azért, hogy… azért, hogy ez így maradjon ám, mint a város, a megyeszékhely
Sepsiszentgyörgy egyik jellegzetessége. Nem humor ez ám, fele se tréfa, ugyanis könnyű érvelni literekkel, százasokkal. Kérdezni azt is lehet: meddig marad ez így? A Szemerja negyedben iható a víz, ami ingyen – egy frászt ingyen – jön a csapból, mi viszont keményen megfizetjük a vízfogyasztást az üzletekben vásárolván, s cipelvén haza. Nézzünk csak be az élelmiszerüzletekbe. Mindenütt rakva a polcok úgynevezett természetes, hatalmas edényekkel. Ne folytassuk, folyik itt a lej, s a csapból folyik a panasz is. Ki oldozza föl a titok nyitját: miért vagytok ti és meddig kiváltságosok? Miért az iható csapvíz csupán tinálatok? Apáitok Trianonban megszerzék e hazát, de itt ihatatlan víz és népizzadás csorog…
Nem ezzel a képtelenséggel járom a román világot most. Ha a vállvonogatásokat raknánk piramis-magasba, óriási lenne nálunk az idegenforgalom, s az már igazán nagy bevételt jelentene, de – nem nekünk. Mi kiváltságosok lévén, szürcsöljük a brassói, a székelyföldi, vagy egyszerűen az elkeresztelt lelőhelyes vizet. Köröttünk számos helyen ömlik az ásványvíz. De pénzen vesszük s visszük, hordjuk haza. Köröttünk néma tartomány.