Aprószentek

Nem akarjuk, nem is tudnánk kisajátítani mi, magyarok a karácsonyt követő aprószentek ünnepét (dec. 28.), hiszen nem is olyan messze, az „egykor”-ban, s talán néhol még ma is emlékeznek a Heródes király parancsára meggyilkolt gyermekek sorsára. Heródes a bölcsektől hallotta, hogy megszületett a zsidók jövendő királya, Jézus. Őt nem találta meg, ezért minden 2 éven aluli kisgyermeket megöletett. József és Mária Egyiptomba menekült az újszülött Jézuskával a parancs elől.

Székelyföldön aprószentekkor gyönge vesszővel járták a fiúk a leányos házakat, különböző rigmusokat, versikéket mondottak, miközben szelíden megvesszőzték a látogatásnak örvendő lánykákat. Egyet jegyzek ide. „Aprószentek, Szent Dávid, Isten éltesse sokáig, pénzben járjon bokáig.” Ez a Kis-Küküllő világából való emlékem.

Kissé aggódva kérdezem néprajzosoktól, vajon még ott van a hagyományink között ez a kedves játék? Papjaink, tanítóink, maradék lakosok tudnak választ adni a kérdezőnek. Európában a keresztények mindenütt tartották ezt a megemlékezést. Tegyem ehhez, hogy Jézus király az egész emberiség megrendítésére, megváltására vállalta a kereszthalált, mikor tanítani kezdett. A moszlim hit minden más hitbélit leöletne a maga világuralmáért. Az immár híressé vált ferencrendi szerzetes, Böjte Csaba mondotta minap, hogy a Megváltó a keresztfán igenis ölelésre tárja karjait…

Ma kétezer kisgyermek megölésére emlékezünk keresztényekként, meg Heródesre. Heródesek tiporják, s tipornák el véglegesen az európai keresztényeket és azok kultúráját ma is! Ez nem rémkép, mindennapi kenyerünk fogyasztása közben naponta gyilkolnak a beözönlő idegenek. Mondom én milliókkal együtt: tüzes vasvesszővel kellene védenünk picinyeinket ebben az állapotban.

Engedje a kedves olvasó megkérdeznem Böjte Csaba erdélyi magyar szerzetessel, gyermekek ezreinek megmentőjével együtt – 25 év alatt már ezer „unokája” van a fölkaroltjai után –, ugyan biza az Európai Unió hány pályázatot hirdetett a gyermekek megmentésére a Heródesek ellen?