Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Háborúban az árulókat fölakasztják. A vesztes sereg katonája mindig sovány, rongyos és éhes, sáros és összetört testben és lélekben, alig vonszolja magát, sokszor azt sem tudja, hová és miért. Békében akasztottak sokat a kommunisták, elvből.
Békében sokat akasztott a bécsi császárság. Bécs maga volt a gyűlölet fellegvára 1848 előtt és alatt, a forradalom és szabadságharc után úgyszintén. A gyűlölet nem ismer fegyverszünetet. Példát, seregét mutatja a jelenkor. Az orosz cár leverte a szinte győztes magyar forradalmat, a nyomorult Szent Szövetség értelmében. Az ifjú császár, Ferenc József akasztott elszántan.
A gyűlöletben tartott nemzetrészek, nemzetek szakadatlan harcot folytatnak fegyvertelenül is az életükért. És a szabadságukért, mely egyenértékű az élettel.
Ha a gyűlölet nem volna szakadatlan, nem lenne szükség állandó önvédelemre sem. De hát ezt az elnyomók sosem értették meg. Bécs akasztott elszántan a szabadságharcunk leveretése után is. Főként tiszteket. Nem sokon múlott, hogy Petőfi István, a költő testvéröccse is erre a sorsra jut.
Az aradi kivégzésekről a kortárs Európa mindent tudott. Az okosabbak már akkor megállapították, hogy az aradi 13 tábornok, főtiszt kivégzésével kezdetét vette a Habsburg Birodalom bukása. Az akkori vérengzésekről a kortárs Európa többet tudott, mint a maradék magyarság. Koldus honvédek vitték a hírt szerte a világban, hányan, hol és hogyan vesztek vagy maradtak életben. Arad úgy nőtt és nő hozzá ma is a magyarsághoz, mint tövis az akácfához. Mert megtermette a nagy idő és a szabadságvágy a maga tábornokait is. Arra is gondoljunk, hogy csak igaz ügyben, szabadságharcokban teremnek huszonéves főtisztek. Jutott-e szobor nekik külön-külön? Czecz János az Olt partján delelő Gidófalván született, mely most Romániához tartozik, azt gazdagítja és senyvedi. A világosi fegyverletétel, az orosz győzelem után jogában állónak tartotta, hogy megtartsa életét. Áthajózott Argentínába, ott ő alapította a katonai akadémiát. Bíztak benne, mert tudták, aki a magyar szabadságharcban tábornok volt, attól lehet tanulni a szabadság ügyében.
Arad figyelmeztet bőven, ha figyelünk rá. Ha a Kárpátokban fölzúg remegő hangon egy-egy tárogató, Fenyőkúton, Korond felett, mi Aradra gondolunk meg a szabadság létszükségére.
Háborúban az árulókat fölakasztják. Csak remegő, ringyoid hatalmak akasztanak békében, és éppenséggel békés, alkotó embereket.