Arany?

A román közélet betegsége kiújult, a szélsőségesen sovén áramlat új pártban ütötte fel a fejét, s ezúttal komoly gondot okoz a többi román pártnak is. Habzik a szenvedély és az előítélet körülötte, egyik képtelenségből a másikba botlik, zászlót tűz, és tüntetésre szólít. Botrányt kavar ha kell, ha nem, rajtunk is köszörüli a nyelvét, de a többségi táborban is széthúzást szít, övön aluli ütéseket osztogat, s újabban tintával öntik le, akik nem bírnak vele. 1990 óta már a sokadik színváltása egyazon elfogultságnak, mely mintha képtelen lenne kiforrni magát egyszer.

Újabban szégyenteljesnek nevezi egy moldvai józan cikkíró, aki mintha Illyés Gyula meghatározását mondaná fel, miszerint hazafi az, aki jogot véd, és nacionalista az, aki jogot sért. Lásd a Alexandru Muraru Lecția Unirii… (Az egyesülés leckéje…) című írását a digi24.ro portálon. Egy Valentin Covaciu nevű marosvásárhelyi író a Maszol portálon vall arról, hogy magyarul kezdett tanulni, sőt magyar nyelvkönyvet szerkesztene románok számára, miként románt is a mi számunkra. Elégedetlen ugyanis azzal, ahogyan az oktatás kezeli a nyelvtanítást.

Így ír: „Az intézményes oktatás, az elemitől az akadémiai szintig inkább gátló tényezőként hat, és növeli a közösségek elzárkózását, párhuzamossá válását. Azt hiszem, két irányba kellene komoly lépéseket tennünk a közeljövőben. Először is társadalmi és állami szinten is korlátozni kellene a centralizációt, decentralizálni kellene a tanügyet is. Másodsorban pedig ki kellene lépnünk a tolerancia paradigmájából, és el kellene jussunk oda, hogy képesek legyünk csodálni egymást (románok, magyarok, romák, szászok, zsidók stb.), mert ha csak az úgynevezett toleranciával maradunk, akkor nem tudunk alapjaiban javítani a helyzeten. Addig, amíg a román állam szupercentralizált, amíg a magyar közösségnek csak egy politikai opciója van a központi képviseletre, amíg a roma közösségek alulreprezentáltak, és amíg a tolerancia gondolatával áltatjuk magunkat, azt hiszem, legjobb esetben helyben toporgunk.”
Sokadik figyelmeztetés, nem első fecskék, de ígéretesek. <<