Aranylabdától távol

A nemzetközi futballvilág azon vitatkozik ezekben a napokban, órákban, hogy az argentin Lionel Messi megérdemelte-e vagy sem a hetedik Aranylabdáját, és vajon miért mellőzik Robert Lewandowskit. Sokan azt kérik – még maga Messi is! – hogy bár a tavalyi, elmaradt díjat adják a lengyel csatárnak utólag.

Eközben a prosport.ro hírportál azon kesereg, hogy a romániai labdarúgók ritkán kerültek dobogó-közelbe, noha 1961-től 1994-ig volt másfél tucatnyi jelölés. A legutolsó éppen 1994-ben, amikor Gheorghe „Gică” Hagi a negyedik lett a bolgár Sztojicskov, valamint az olasz Baggio és Maldini mögött. Megjegyzik, hogy Hagi helyezésében nagy szerepet játszhatott az 1994-es világbajnokság, ahol a román válogatott és Hagi is kiemelkedőt alkotott.

Az évente odaítélt Aranylabda (az Európában játszó legjobb labdarúgók díja) 60 éves történetében az előzetes jelöltlistákon szereplő román labdarúgók: Dumitru „Tache” Macri 1961-ben 35., Cornel Dinu és Florea Dumitrache 1970-ben egyaránt 24., Dudu Georgescu 1975-ben 10., 1976-ban 15., 1977-ben 9., Marcel Răducanu 1980-ban 27., Costică Stefănescu 1983-ban 23., Silviu Lung 1984-ben 22., Gheorghe Hagi 1985-ben 29., 1987-ben 21., 1988-ban 20., 1989-ben 8., 1991-ben 21., 1994-ben 4., Rodion Cămătaru 1987-ben 21. (Hagival együtt), Helmuth Duckadam 1986-ban 8..

A román sporthírportál részletezi, hogy a volt közép- és kelet-európai szocialista-kommunista tömb régi országai közül (Szlovéniát, Koszovót stb. leszámítva) Románia, Albánia és a Moldovai Köztársaság nem rendelkezik egyetlenegy Aranylabda-dobogóssal (1., 2., 3. helyek) sem. Megemlítik, hogy Magyarországnak van (volt) egy Aranylabdás labdarúgója (Albert Flórián, 1967), és még egy dobogósa (Puskás Ferenc, 1960-ban második helyezett, igaz, ez önkéntes száműzetésének negyedik évében, disszidálása után, spanyolországi lakosként). A földrajzi övezetből van egy vagy több Aranylabdása és (vagy) dobogós helyezettje a volt Szovjetuniónak, majd Ukrajnának, a volt Jugoszláviának, majd Horvátországnak, továbbá Bulgáriának, Csehszlovákiának, majd Csehországnak, Lengyelországnak, valamint – ahogyan említettük – Magyarországnak.