Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A vallásos ember a megtisztulást keresi a böjtben, a kevésbé és egyáltalán nem vallásos ember semmit nem keres benne, de tud róla, a vegetáriánusok pedig vonnak egyet a vállukon: nekik amúgy sem illik húst fogyasztani. Hamarosan beköszönt a böjt, de ne siessük el a dolgokat, hiszen most még farsang van, és egészen hamvazószerdáig, február 26-ig tart. Ez egyben azt is jelenti, hogy táncolják a lakodalmast, elégetik a szalmabábokat, összetörik a koporsókat, és a jó ég tudja, még hány féle úton-módon űzik a telet, de a lényeg, hogy elűzik.
A farsang hagyományosan a mulatozás időszaka. Régen a falvakban bálokat rendeztek, hogy a legények és a leányok egymásra találhassanak, esetleg eljegyezzék egymást. Sőt, esküvőket is szép számmal tartottak ilyenkor, a lakodalmak ideje volt az úgynevezett nagyfarsang, hiszen a katolikus egyház előírása szerint tilos volt esküvőt tartani a nagyböjt és az adventi időszak alatt, míg nyáron egyszerűen azért nem esküdtek az emberek, mert dolgoztak, és ezért nem volt rá módjuk, idejük.
Ma már nem szentelünk akkora figyelmet a hagyományoknak, mint régen. Ahogy az idők során a karácsony és a húsvét is családi eseménnyé szelídült, úgy a farsangi dorbézolás jelentősége is csökkent. Emlékszem, szülőfalumban régebb táncos szekér járt farsang idején, de ma már sajnos az sem jár. A farsangi álarcos bálról sokunknak csak gyerekkori emlékeink vannak: anyukám fonott kosárba pakolta az ennivalót, apukám egész nap az erőset szerelte estére, mi meg a testvéremmel azon gondolkodtunk, hogy elefántok vagy inkább varázslók legyünk a mulatságon. Az álarcos, jelmezes fölvonulások ma már főként az óvodások és az iskolások osztályrésze.
Lassan kihalnak a hagyományok: nincs pártalálás, álarcos bál, felvonulás, télűzés. Nincsenek nevető és szórakozó emberek az utcákon cigányasszonynak öltözve. Farsang van, de miről is szól ez ma?
Érdemes lenni tanulmányozni, a hajdani ember miféle módon találta meg az életben az egyensúlyt. A vidám ünneplések mellett ott volt a másik véglet, azaz a nagyböjt időszaka, amikor önmérsékletet tanult. A hagyományok, ünnepek, szokások megőrzése rendkívül nagy jelentőséggel bírt, hiszen ezek adtak lendületet, ritmust a mindennapjaihoz. Talán nekünk is erre lenne szükségünk!
Tamás Réka