Árpád vezér és Ceaușescu

Nyugalom, nyilván csak a pozsonyi csata körül kialakult polémia eszmei síkján került sor a két politikus találkozójára. A dolog úgy kezdődött, hogy a magyar kormány támogatásával egy olyan ismeretterjesztő, animációs filmecske született meg, amely a történelmi eseménnyel kapcsolatos adatokat és tényeket meglehetősen kreatívan kezelte. Többek között és példának okáért egyáltalán így kerülhetett Árpád vezér a posoniumi csatamezőre.

A múlt értelmezése fölött őrködő történész-szakma pedig felháborodva a történelemhamisításon, jogos felindultságában meg- és beidézte Ceaușescu szellemét is a pozsonyi küzdőtérre.

Mondván, a csatáról készült filmecske feltűnő rokonságot mutat a román diktatúra történelemhamisító emlékezetpolitikájának végtermékeivel. Azok hamis múltat és nemzettudatot fabrikáló és propagáló történelemszemléletével. Mondják, a módszer ugyanaz: mellőzik a tudományos, rendelkezésre álló adatokat és tényeket, helyette teret engednek a fantáziának, vagyis végeredményét tekintve politikai mítoszgyártást művelnek. Nem a történelmet, a történelmi valóságot, hanem egy új történetet mesélnek el, ami nem a tudomány által kitűzött célt, a múlt megismerését szolgálja (hogy tanuljunk belőle), hanem a jelenkor politikájának legitimációs igényeit szolgálja ki. S ami pedig Homérosz vagy Anonymus idejében még rendben volt, az a történelemtudomány óta még a Natgeo-n sem, max. Ceaușescu „aranykorszakában” elfogadható.

Nehéz nem egyetérteni az animáció történelmi tényszerűtlenségét felróvókkal. De oka inkább amatőrizmus, mintsem az, hogy valamilyen kurzust adjon, aktuálpolitikai célt, neadjisten „rezsimet”, személyi kultuszt szolgáljon, sutba vetve a magyar történettudomány felügyeletét, tekintélyét és szakmai autoritását a nemzeti múlt értelmezése felett. A sorozat (mert az lesz) elkövetkező részei remélhetőleg tisztázzák a szerzők szándékát.

Zárójel. Miért a témaválasztás? Először is nomen est omen, másrészt, míg a történészek a múlt, addig a politikatudományok művelői a jelenkor krónikásai. Igaz, történésznek lenni előnyösebb, hiszen kevesebb kockázattal jár az értelmezés, ha az elemzés tárgya nem jelenbéli.