Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ismét kisebbségbe kerülnénk, most már az anyaországban? Elképesztő. Állni látszik az idő, bár a gyeplő, a hám szakad, s rohanunk egyik forradalmunktól a másikig a szakadékba. Megbolygatta nem csak a kedélyünket, hanem az egyensúlyérzékünket is a tavaly ez az eszement ötlet, aztán úgy tűnt, elcsitul. Most illetékes és arra kiszemelt magyar állampolgárok ismét lovagolják az ötletet: kérjenek, és igenis kapjanak magyar kisebbségi jogot a kimenekült, kiköltözött székelyek – Magyarországon! Azonnal kéznél a következő ötlet, hogy esetleg autonómiát is. Ha már nem sikerült Romániában, s annyi „szomszédos baráti országban” azt minden joggal megkapni, cserébe az eldarabolt, kiosztott hazáért.
Azonnal arra gondol a magyar: vajon kinek jó ez? Qui prodest? – kérdezi az ókori római jogász, és eszembe jut ismét, hogy Kínában és még sok életrevaló országban a haza, a nemzet kiárusítóit, aláaknázóit egyszerűen fölfüggesztik, vagy jobb esetben száműzik az országból. Kinek van, illetve lenne haszna abból, ha Magyarországon kisebbségi meg pártalapítási jogot kapna a nemzettöredék székelység, az amúgy is nagyon megcsappant 10 (hol van az?) millión belül? Kinek használna, ha az egység helyett az erős tartású nemzet ismét darabolna, farigcsálódna? Kinek használt Trianon, kik akarják eltakarítani, lehetőleg máma még, az európai nemzetállamokat? Nem ragozom, nem fokozom, ért a szóból az ember, ha belegondol. Szavazáskor a pártok (!) gyúrnák majd, döböcskölnék a megképzelt „székely” pártot, kire is lenne érdemesebb szavazni a hajtásban, miközben szakad össze a kerék a nemzet alatt.
Hetvenhét próbán átment a székelység száz, hétszáz esztendő alatt, és én nem mondhatom, hogy állta a sarat. Nézzük meg közelről az egykerendszert (ma is van), azt is, hány százezer ment, tántorgott ki a megélhetés miatt, a megalázások elől idegenbe.
Az idei, viszonylag szelíd árvíz hozhatta ismét forgalomba az elképzelést, hogy a román kisebbségi megaláztatásból mennénk át suttyomban vagy törvényesen az anyaországba –, kisebbségi sorsba amott, a nemzetcsaládon belül. Riasztó elképzelés, de kiköbözték ám illetékes civil szervezetek. Hogy az a…!