Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kalandos jövő elé nézünk, ebben ne kételkedjenek. Kételkedjenek! Ne esküdjenek meg semmire, arra se, amit látnak. Más a látszat, más a valóság. Egyik tejföl, a másik zsendice. A kétkedés nem gyengeség, vagy tájékozatlanság jele. Bertrand Russel angol filozófus meglátása: „A hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak tele vannak kételyekkel”– áldott legyen az örök világosság, nem szégyen kimondani: nem hiszek a szememnek.
Mindenhol csak a baj, s nem jár egyedül. Karon fogva szocializmussal, vagy kapitalizmussal. Egyik rosszabb (volt), mint a másik. Az öltözet. Mindkét ruhát ugyanaz a szabó szabta (el). Egyik nadrág a fenekén, másik a térdén szakad ki. Ha nem, kiszakítjuk. Divatcsúcs. (Nem biztos, máshol is ki lehet szakítani.) A mélypont jövőre várható. Öntsünk tiszta vizet a lapokra (Orbán Viktor is így mondta évértékelőjében, nemrég hallotta, nem csodálkozom): dobunk, új lappal kezdünk, vagy meghátrálunk. A magyar nem hátrálhat meg, míg tévedéseknek issza a levét. Két világháború, a győztesek dínomdánomra készülve nem a megfelelő disznót vágták le.
Mindenre van lehetőség, de veszély is. Ha tömegben valaki hátra lép, könnyen más lábán találja magát. Hiába a bocs, bocs, „leharapom a fejét, ha a lábamra lép”– és már ott a löket. Ne lépjünk más lábára, kétszerkettő, de ha mégis megtörténik, ne harapjuk le mindjárt a fejét, bár a kannibál hangoztatta, ésszel él az ember. Az egy főre eső erőszakban utolérjük „a fejlett nyugatot”, korrupcióban megelőztük. Sokba került. Büszkeségünk maradt hátra, védelmezi a vitézség, ami – Zágoni Attila szavaival – „árva, mint a fokhagymaszag a levendulás kertben”.
A jövőkép alakul. Vagy várat magára, főként, aki a fejét csak kívülről próbálja vonzóvá tenni. A gödrök első számú törvényét tartsuk be: ha benne vagy, ne áss tovább. Amit ma megtehetsz, már a tegnap meg kellett volna. Ha nem lenne utolsó pillanat, semmi sem készülne el. Ki gondolta volna, száz évet kell várni az utolsó pillanatra. Eddig minden út kómába vezetett. Eszméletlen jó volt. Szerencsére az élet attól szép, bármi megtörténhet. Történjen csak jó!