Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Alaposan felkavarta a megye kulturális közéletét a minimálbérért dolgozók ará-nyának kérdése, hála a sorozatban megjelent és egymásnak látszólag ellentmondó (75%, 28,19% és 37,28%), de a maga módján egyaránt érvényes és hiteles forrásból származó számadatoknak. Az eltérés a kötelező legkisebb munkabért és jövedelmet különféle alapsokaságra és módszerrel mérő-értelmező állami nyilvántartásoknak köszönhető, és csöppet sem meglepő, ha sokakat inkább csak összezavar ez az ellentmondásokkal tarkított adatbőség (illetve azok értelmezése).
Ugyan a közhiedelem szerint a számok „sokat elmondanak” és az adatok „önmagukért beszélnek”, választott elöljáróink bizonyosan nem osztják ezeket a bölcsességeket. A polémiát eredetileg a derült égből érkező 75%-os arányszám váltotta ki, és a félreértés, hogy az mindenkire, a közszférára is, és nem csak a magánszektorban dolgozókra vonatkozik. Ez bár egy helyesbítést követően gyorsan tisztázódott, legyünk őszinték, a végeredmény így sem festett sokkal jobban. Ezért aztán a rosszul sikerült tájékoztatás hatásait ellensúlyozandó, a szakpolitikusaink cáfolni és árnyalni, újabb és újabb, megyei és országos alapsokaságokra számolt, a közvélemény számára elviselhetőbb arányokat (28,19%, 37,28%) és bérátlagokat vonultattak fel. A kár azonban addigra már megtörtént: az adatsor a közösségi oldalakon zajló kollektív és szabad tényinterpretáció prédájává vált.
Itt következett be a törés a szakértői kármentésben, s csapott át a dolog az adatközlővel szembeni indulatos és személyeskedésig fajuló kommunikációs büntető-hadjárattá: akadt elöljáró, aki nyílt politikai támadásként értelmezve a vitatható, de vitára alkalmas statisztikai számadatokat, a kinyilvánított mélységes felháborodáson, a megdöbbenésen és a félretájékoztatás vádján túl nem többel és kevesebbel, mint a köz- és gazdasági élet szabotálásával vádolta meg a munkaerő-elhelyezési ügynökség vezetőjét – kétségbe vonva szakmai hitelességét és jártasságát is.
Érthetetlen indulat, főleg, hogy egy közintézmény nyilvános és közérdekű adatsora ingerli – még ha részinformációról van is szó. Persze rosszul fest, de a közérdekű információkhoz való hozzáférést az alkotmány is védi és garantálja.
Pozsony János Csaba
S akkor?