Az álmagyar álbaloldal

A minap kezembe akadt egy huszonkét évvel ezelőtti beszélgetés, melyet apám, Borbély Imre készített dr. Lázár Imrével, az orvostudományok kandidátusával, a Károli Gáspár Egyetem docensével. A jeles nemzeti gondolkodó annak a meglátásának adott hangot egy évvel a millecentenárium előtt, hogy azért kellett az 1994-ben hatalomra került álbaloldalnak megtorpedózni a 1996-ra tervezett világkiállítást, nehogy a Makovecz Imre által ez alkalomra tervezett épületek átrajzolják a városképet a magyar kultúrának és magyar érdekeknek megfelelően. Hadd idézzük: „a Magyarországon zajló építkező folyamatnak az egyik legfontosabb momentuma az, amit az élő, organikus magyar építészet az elhelyezett jeleivel tesz. Ugyanis ez volt az egyik oka az Expo lemondásának, hogy az Expo építői azokat a jeleket, jegyeket igyekeztek megalkotni – Makovecz-csoport kapta meg ennek a jelentős részét –, amelyből kinőtt volna egy újabb budapesti városrész, ami szinte a honfoglalás vizuális hatását keltette volna. Minden bizonnyal az egész Kárpát-medencére erős kisugárzása lett volna.”

Mindez annak kapcsán ötlött fel bennem, hogy most, amikor egy olyan film nyert Oscar-díjat (Mindenki – szerk. megj), mely rólunk, magyarokról szól, melyben a gyermekek népi mondókákkal szórakoztatják magukat az iskolai szünetben, melyben magyar népdalok csendülnek fel, az álbaloldalon ez is ok a fintorgásra, fitymálásra, de még a habzó szájú orbánozásra is. Akad, aki képzelt filmesztétai magaslatokból leszólja a díjazott alkotás művészi értékét, s akad, aki e remek kisfilm kapcsán is az ország miniszterelnökét szidja teli tüdőből.

Az álbaloldal csak azt adja, ami lényege: a rombolást.

Hadd tisztázzuk: nem azért nevezem ezt a csoport álbaloldalnak, mintha a valódi baloldal szeretnivaló lenne. Nem. Ez a társaság ideológiailag abszolút következetesen baloldali, azaz nemzet- és vallásellenes, de még csak annyi erényük sincs, mint a valódi baloldalnak, hogy helyeselnék az emberek érdekében való állami beavatkozást. Ők egy az egyben kiszolgáltatnák az országot és annak lakosságát a globalista karvalytőkének, mint tették 2002 és 2010 között. Nem véletlenül mutatott rá Orbán Viktor a Kossuth-téri emlékezetes beszédében, hogy egy MSZP–SZDSZ-győzelem azt jelenti, hogy a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt. Így is volt két cikluson keresztül. Egyre kevésbé ugyan, de azért ma is érezni ennek a hatását.