Az anyjukra is?!

Majdnem napra pontosan nyolcéves a román labdarúgó válogatott himnusza, amelyet a 2014. október 11-i, bukaresti román-magyar Európa-bajnoki selejtező  „tiszteletére” tettek közzé alig néhány héttel korábban, arra kérve-kérlelve a szurkolókat, tanulják meg jól, és énekeljék, harsogják majd a mérkőzés óráiban. Nem törzs-szurkolók műkedvelő munkája volt a himnusz, hiszen a Román Labdarúgó-szövetség pályázatot írt ki elsősorban hivatásos zenészek, költők számára. Az 1970-es években alapított Iris rockegyüttes lett a nyertes. Rossz nyelvek vagy jól értesültek szerint az akkori szakszövetség elbíráló testületét nagyon megfogta egy mondatrész, egy sor a himnuszból. Mindjárt idézzük.

A stadiondalok ritmikusságát, az éneklőszócskák hosszas ismétléseit tökéletesen magában hordozó sporthimnusz figyelmezteti a román válogatott játékosait, hogy „ma vagy győzünk, vagy meghalunk, életünket adjuk a csapatért, félelmet nem ismerünk, egy egész nemzet harcol…”, stb. stb., ahogy ez szokás. A lelkesítő szakaszok után refrénként kéttucatnyi „ale” következik „most vagy soha” beékeléssel, a vége pedig igencsak meredek, amikor így buzdít: „Gyerünk rájuk, gyerünk az anyjukra!”

Focikedvelők tudhatják, a dalból nem lett sláger. Elfeledték. Ennek három oka lehet, együtt vagy külön. A himnuszavató bukaresti mérkőzésen Dzsudzsák Balázs szabadrúgásból óriási gólt ragasztott a román kapuba, 1-1 lett a végeredmény. A magyar győzelem is ott volt, ott maradt Nikolics jobb lábában. Második ok az lehet, hogy az emberi jogvédő szervezetek figyelmeztettek, a himnusz szövege szóról szóra idézi Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor egyik kedvelt jelmondatát.

A himnuszt komoly fenntartásokkal fogadók vagy elítélők közül erős volt azoknak a hangja, érvelése is, akik az utolsó mondatot kifogásolták. Hogyhogy gyerünk az anyjukra?! Mi akar ez lenni?! A szerzők s a szurkolók képviselői találtak magyarázatot. Szerintük azt jelenti a mondat, nemcsak az ellenfél játékosainak, hanem az anyáiknak, egész nemzetüknek tudniuk kell, hogy a románok győznek. A szakszövetség azóta is tagadja, hogy a himnusz közzétételét, avatóját a román–magyar mérkőzésre időzítették volna…