Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Még mielőtt dr. Bárányi Ferencet kinevezték miniszternek, a képviselőház egészségügyi bizottságának volt az elnöke, és az egészségügyi pénztár megszervezésén dolgozott. Aztán, hogy miniszter lett, hozzákezdett a kórházak átszervezéséhez is. Talán az egyetlen volt akkor, aki mindehhez értett.
Az egészségügyi pénztár megszervezésekor rájött, ha nincs abban pénz, az egész nem mozdul, úgyhogy a beindítását elhalasztotta, amíg nem gyűlt össze a megfelelő összeg. Az elgondolása nem felelt meg mindenkinek, jöttek előbb a jogászok, majd a katonák, hogy ők külön kasszát szeretnének. Bárányi ebben nem egyezett bele. Igaz, akkor már miniszter volt, s meg is indult ellene a hajsza, hogy a szekuval dolgozott együtt. Hiába mondta, határvidéken élve mindenki aláírta, hogy jelenteni kell, ha valami nem törvényest észlel, neki azonban ilyen jelentése nem volt, sajnos még az RMDSZ vezérkara sem hitt neki. Eltávolították a miniszteri székből. Mire bebizonyította az igazát, már nem tehetett semmit.
Akik elmozdították, hozzákezdtek a jó gondolatok és tettek szétcincálásához. Előbb a pénztárban összegyűjtött summát csapták hozzá a költségvetéshez. Az állami büdzsé akkor is pénzhiányban szenvedett, jól jött az összeg. Már ezzel törvényt sértettek, mert az egészségügyi kassza nem az államé. De erre fittyet hánytak. Majd megalakították a külön pénztárakat, aztán a saját lábukra állított kórházak jogaiból kezdtek lecsipegetni, amíg ezek teljesen elszegényedtek. Utána a kisvárosi pénztelenebbeket kezdték felszámolni, amikor tudott volt, hogy nem ez az egészségügy működése gazdaságosabbá és hatékonyabbá tételének útja.
Eljutottak oda, hogy a beteg több tíz, sőt, száz kilométert kellett megtegyen, amíg kórházba jutott, a falusi egészségügyi rendszert teljesen szétverték. S ezerszámra hagyták el az országot az orvosok. Majd a bürokrácia vert tanyát a kórházak háza táján, az orvosok ahelyett, hogy a beteg gyógyításával foglalkoznának, különböző irományokat kell kitöltsenek. Ma már meghalni sem érdemes. A pénzt nem számítva, csak a halotti bizonyítvány kitöltéséhez húsz aláírás szükségeltetik.
Minél korruptabb egy társadalom, annál több törvényt, előírást hoznak ki. A kórházak körül pénz kevés van, de működésüket korlátozó intézkedés annál több. Olyannyira, hogy ezek útvesztőiben elvész az adófizető.