Az élet rímekbe szedve

Az emberi élet kezdete… és vége rímbe szedve, hátha így érdekesebb! A Világteremtés vallásos tanítása így kezdődik: Kezdetben vala az ige, és ige testé lőn! Így kezdődik, folytatódik és végződik földi életünk is.

Van a férfiak testében sok millió „embrió”. Ez átadni a nő méhébe élvezetes, és még jó is. Ott magzattá alakul át, fejlődése kezdődik, ami elég hosszú idő kilenc kerek hónapig. Újra szülötté alakul át, mikor e világra jön. Anyatejjel etetik, hogy normálisan fejlődjön. Pár év után jól felfejlődve megéri gyerekkorát. Gyakran megkérdezik tőle, mikor nőttél ekkorát? Nemsokára kamaszkorban ifjúsága küszöbén sóvárogva várja nagykorúságának idejét. Ha eléri az ifjú kort, szövi a nagy terveket. Bízik, le fogja győzni az ezzel járó terheket.

Fiatalos gondolattal mind a férfi, mind a nő. Családalapítást tervez, létre jön a menyegző, pár év múlva gyarapodik a családjuk létszáma. Középkorú szülők lettek megnőtt az évek száma. Nemsokára unokákkal veszik körül magukat. Alig várják, nevelhessék drága unokáikat. Az időskor elteltével öregkorba lépnek át. Nemzenek az unokáik sok kedves dédunokát. Ekkora már az életbe bekopog az öregkor, már csak múlt van, kevés jelen, a jövő semmi ilyenkor. Ha még pár év az életbe valamiképp belefér. Már nem öregkorát éli, már nem öreg, hanem vén. Innentől egy rövid lépés, megtudja tenni talán? Végállomásához elért, ennek neve aggastyán. Ha egy rég elromlott testről megkérdezik: Ez mi? „Ez valamikor ember volt, jelenleg egy múmia.” Szerintem, kik így élik életük folyamatát, az üdvözült lelkek között találkoznak – „odaát.”

Kusztos András (Sepsiszentgyörgy)