Az ember fáj a földnek

És sárkányfog-vetemény. Nem én okoskodom, Vörösmarty kifakadását idézem. A civilizált Európa rég nem látott háborút (a vad Balkán, akárhogy vesszük, más világ). És az ember mégsem fér a bőrébe, keresi a balhét.

Vessük vigyázó szemeinket Franciaországra. A világ kilencedik országa életszínvonal szempontjából, egészségügyi rendszere alapján az első. Macron elnök (nem vagyok csodálója, sem prókátora) többletadót akart kivetni az üzemanyagra, hogy kiszorítsa az erősen légszennyező járműveket, mert évente egy sepsiszentgyörgynyi francia pusztul bele a mocskos levegőbe. Erre kivonult néhány légiónyi nem tudom minek nevezhető lény, és ordított, rombolt, gyújtogatott, ugyanis nem hajlandó néhány eurót feláldozni a friss levegő oltárán. Maradt a néhány euró az emberek zsebében, és szívhatják tovább szabadon a büdösséget mindhalálig.

Mint a magyar nemesek Mária Terézia kérésére: életüket és vérüket odaadják, de a zabot nem! A legmagasztosabb eszme is a kukába kerül, ha így megspórolható egy sör ára. Magyarországon mit számít az 5,2 százalékos rekord gazdasági növekedés, elindult a „tünti” az úgynevezett „rabszolgatörvény” ellen. Romániában a belharc odáig fajult, hogy egy politikus a saját otthonában sincs biztonságban. A mentősök pedig a mentőautó benzinjét is ellopják.
Beleborzongok. De talán nem árt egy kis kijózanítás. Mint a rómaiak mulatságain, ahol a buli csúcspontján figyelmeztették az egzaltált társaságot, memento mori – vegyétek eszetekbe, ti is meg fogtok halni.

Most olvastam újra Golding Nobel-díjas regényét, a Legyek urát. Egy csoport gyerek egy idilli szigetre kerül, felnőtt felügyelete nélkül. A jaj, de édes, ártatlan teremtmények egy idő után kialakítják a maguk kis társadalmát, a nagyok képére és hasonlatosságára: széthúzással, gyűlölettel, egészen a gyíkosságig. Mert ilyen az ember, ez a sárkányfog-vetemény fáj a földnek.

Zubreczky Antal