Az érettségi méltósága

Nem tudhatom, ki hogy van ezzel, de én semmiképp nem tudom elfogadni azokat a véleményeket, amelyek szerint az idei vizsgák az általános iskolát, illetve a középiskolát lezáró próbatételek alacsonyabb szintjét vetítik előre. Mit gondoljon az a fiatal, aki ott áll élete meghatározó fontosságú próbatétele előtt, amely mindenki számára mindenkor a komoly megpróbáltatás, a számonkérés elmaradhatatlan próbakövének számított, s amelyre most egyszerűen rámondják, hogy nem lesz olyan, mint amilyen eddig volt, ama szint alatt maradnak, amit eddig megszoktunk?

Szögezzünk le egy dolgot: a vizsga mindig vizsga volt, és reméljük, az is marad. A nyolc-kilenc évig tanuló fiatalnak önmaga számára is fontos ez a felmérés, hiszen tudnia kell, hová jutott, mire számíthat, mennyit érhet. A képességfelmérés, az értelmességi vizsga, ahogy latinul nevezték, a matúra ajtót nyithatott a jelöltek számára a következő útszakaszra, ennek alapján mérlegelhette, merre, hová irányuljon. S ez bármilyen korban a vizsgabizottság elé lépő diák számára életfontosságúnak számított. Akkor is, ha csak el kellett szavalnia egy verset, ki kellett számolnia az egyszerű adatokat; ugyanolyan fontos neki, mint az integrálszámításból, szövegértelmezésből való számonkérés.

Vétenek azok, beleértve a tanügyminisztert is, akik az idei vizsga kevésbé szigorú lehetőségéről beszélnek. Tévéműsorban szólt egy bennfentes arról, hogy irodalomból nem fontos a cselekményt ismerni, hanem a kompetenciák (milyen szép magyar szó!) számítanak. Tehát olvasni sem szükséges! Évekkel ezelőtt, amikor a szóbeli érettségi vizsgát megfosztották lényegétől, azaz a vizsgáztató nem érzékeltethette érdemjegyben a vizsgázó tudását, a diákok akkor is komolyan vették. Szépen felöltözve, az esemény komolyságához méltóan, ezzel is jelezve, hogy fontos mozzanat ez életükben, sokkal fontosabb, mint az „újítók”számára.

Amúgy is elveszítette ez a megmérettetés egyik lényeges összetevőjét: a szóbeli előadás lehetőségét. Valahogy őrizzük meg e vizsgák méltóságát, ne romboljuk a sokévi munkából építkező végső önfelmutatás szépségét!