Az ezerarcú sör

Tudom, most én leszek a zsidóbérenc, a multipárti, Soros embere etc., de a nagy hőbörgők közül még senki sem ébredt rá arra, hogy ez az egész Csiki Sör hiszti, egy olyan profi marketingstratégia, amit oktatni kellene a Harvardon?

Adott ez a sör, nem különb, mint a többi, de ugye Igazi Csíki Sör a neve, és misztikus módon pont olyan a neve a Heineken féle Ciucnak, pedig lehetett volna millió más neve is, mondjuk Székely Sör vagy bármi. Na, mindegy, a lényeg, hogy a gyártó a nemzeti érzelmeket meglovagolva elkészítette a sört, olyan nevet választott, amit a nagyobb hatalom megtámadhat, és meg is támadott. Tisztára, mint a székelyek és a román hatalom küzdelme, olyan ez az egész, még azonosulni is lehet vele. Aztán amikor betiltották az Igazi Csíki Sör nevet, akkor még jobban ráharaptak a vevők, hogy gyorsan vásároljunk be sörből, mert jaj, mi lesz, ha többet nem lesz székely sör (Ismerős? Veszélyben a sör, mint a székely népszaporulat?)

Na de végül megoldotta a gyártó, lett belőle Tiltott Igazi Csíki Sör, és máris pörög tovább a gépezet (a székely ember ellenállt a karhatalomnak, és bár tiltott, mint a himnusz törvényen kívüli éneklése, pont azért édes). Így most még jobban rákattantak az emberek a sörre, mert mint mondtam, a legjobban azt veszi, fogyasztja, nézi, olvassa, hallgatja, játssza stb. az ember, amivel a legjobban tud azonosulni. Hogy kissé tágabban fogalmazzak, van a tudatalattinkban egyfajta séma, és ha az események vagy bármi közel állnak ehhez a fejünkben, tudat alatt létező sémához, akkor hihetetlenül magunkénak érezzük ezt, és éljünk a világ bármely pontján, bármilyen kultúrában, ez jellemző ránk, amolyan szabvány, amit Joseph Campbell: Az ezerarcú hős című könyvében elég szépen ki is fejt.

Benedek Balázs, Sepsiszentgyörgy