Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az egyik régi, szerelmes slágerből indulok, és nem is kelletlen időben: „Elgondolom, hogy lett volna, ha nem így akartad volna, kedvesem…”
Na, hiszen! Nekünk se nehezebb elgondolnunk, hogyan is lett, alakult volna sorsunk eme keszekusza határok között, ha… Azt is elgondoltam számtalanszor – bizonyos vagyok abban is, hogy százezrek ugyanígy latolgatták, lapozgatták visszafelé a történelmet –, szóval mérlegeltük máig is, tudtunk volna élni egymást megértve Romániában, dolgozni és védekezni a hitványság ellen, keresni pénzt és a jobb életet… Mi lett volna ha…
Ma is ide teszem le a garast, erre a magyar–román–szász következtetésre, hogy ez a nagy területű és nagy lehetőségű ország, mármint a legújabb Románia, meghatározó és jóléti állam lett volna száz esztendő alatt, ha a habzsoló román uralkodó nemzet és kormányok sora is erre tette volna a magáét. Nem, azok (ezek) máig sem hiszik, hogy mivé s mekkorává váltak az ördögi Trianon döntésével.
Feltételezem és egyre több mai román történésszel, pénzügyi szakemberrel, közgazdásszal együtt, hogy nem ez a fejjel lefelé forgó, ingatag, kacsalábas ország lenne lakhelyünk. Erős nemzetközi, politikai szelek fújnak Európában, és az erős szelekben könnyű meglátni a spárgán száradó alsóneműn a rongyokat, málló foltokat.
Tisztelt olvasóm, hidd el nekem, mindez az ablak mögött állván forog a fejemben, nézvén és csodálván a nagy havat, mely egyetlen éjszaka jöve ránk. Mert eszembe jut szegény Ausztria, ahol egy hete már tucatnyi halálos áldozata van az iszonyú nagy havazásnak, mely mindent elfödött. – Istenem, ne tedd ki ezt a nyomorúan szépséges Erdélyországot, Romániát ilyen elemi sújtásnak, mert itt éhen fagyunk s veszünk!
Mozdulatlanul állok, odakinn egy lélek sincs még, csak a vergődő madárkák, a tehetetlenkék. És már látom az olvadást is, idézek néhány árvizet, csak az elmúlt ötven évből. Mi lesz itt, ha ez az egyelőre áldott hófedél elolvad, és megvadulnak a vizek? Isten őrizzen attól is, mert… ki állna majd a gátakon? Azok-e, akik akkor se? Egyszer se?