Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Van úgy, hogy már nem is tudom, talpig vasban vagy talpig jogban állok. Mert ugyebár jogomban áll a bíróságon hallgatni. Jogomban áll fellebbezni, és állást vállalni végzettségemnek és képességemnek megfelelően. Állom a sarat. Kiléphetek belőle, ha tudok, s akarok.
Slágeri szinten áll jogomban magamhoz ölelni ezt a verőfényes februári delet. Ott cicázik szép fiatal anyukájával a kisgyerek. Két lépcsőfok egy bejáratig, és ott a járda pereme. Minden és mindenki védve. Hogy is jutna eszembe, a szépséges élet végtelenségét figyelvén, a magam s magunk védtelensége?!
Nemsokára tele lesz a város pünkösdi rózsával. Tudom. Jogomban állónak érzem megállni, és bekukkantani az iker gyerekkocsi ernyője alá. Természetesen föntről, a magam magasságából; a kicsi drága asszonyka boldog, hogy lefékeztem előtte a látványtól, óvatosan, és mosolyából tudni vélem, megengedi bekukkantani.
– Benn vannak – mondom hangtalan. – Egy fiú meg egy lány – mondja ő.
A mosolyából mit vélek érteni? Azt, hogy igenis ő örömet szerzett nekem a maga teremtő jogával. És az ő sikerélményét senki nem tudja fölmérni, csak csodálni.
Nekem nem áll jogomban hallgatni. Megszólíthatom a hajnali erdőt. És meg azt is, aki azt kivágja, fölgyújtja, letarolja. Magának a teremtésnek is van jogrendje. Jogomban áll az élet és az élőlények derűs vagy zokogó küzdelmét is azzal a joggal magyarázni. A valaholi negyedik dimenzióba osonó öreg utolsó szava is az lehet, hogy élnem adatott, élnem… És lehunyja a maga részét.
Lehetséges a joggal fejbe verni egy embert, egy népet?
Jogot lehetséges mások, egy élő világ szeme láttára és annak rovására kasztrálni, vagy föltenyészteni a vulkán csúcsáig? A Jognak, a nagybetűsnek kötelessége védeni a járda peremén nevető életet. El lehetne hitetni az emberek világával, hogy színház az egész világ. Ám csak úgy lehetne, ha mindenkinek lenne, amit megtapsolnia. Ha és ahol a jog(talanság) a szépség koldusává tehet milliókat, akkor és ott maga a ragyogás, az élet fonnyad el.
Az élet és annak a jogrendje önmagát ikeríti.