Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Tudományegyetem összeolvasztása csak a legújabb a magyarok háttérbe szorítását célzó intézkedések sorában. Marosvásárhelyen évtizedek óta zajlik a magyarság tudatos elnyomása, hol nyilvánvalóbb, hol rejtettebb módszerekkel. A folyamat a kommunizmus éveiben kezdődött az erőltetett betelepítésekkel, a zárt várossá nyilvánítással, majd folytatódott a fekete márciussal, Dorin Florea polgármesterré választásával (és közel húsz éve funkcióban tartásával), bárminemű magyar kezdeményezés akadályozásával, elgáncsolásával, a városi rendezvényeken tapasztalható „álkétnyelvűséggel”, újabban pedig a Római Katolikus Gimnázium megszüntetésével. És ezek még csak a legszembetűnőbb, leglátványosabb formái az elrománosítási törekvéseknek.
Marosvásárhely az örökös küzdőtér, ahol a magyarságnak látszólag semmit sem szabad, amit más magyarlakta vidékeken lehet. Nem lehet kétnyelvű utcanév-táblákat kihelyezni, nem lehet magyar egyházi iskolát alapítani, nem lehet az orvosin magyar főtanszékeket megalakítani, annak ellenére, hogy ezekre a törvény mind lehetőséget ad, de még egy magyar embernek emléket állító szobrot is csak akkor szabad felállítani, ha azzal egy időben egy román emlékművet is lelepleznek valahol.
Marosvásárhelyen más törvények, más érdekek uralkodnak. Miközben az utóbbi években Erdély-szerte számos magyar közösségi vezetőt ítéltek el vagy próbáltak befeketíteni, és a legkisebb vélt vagy valós kihágásért eltiltani a hivatalától, addig Dorin Florea gond nélkül lehet Marosvásárhely polgármestere úgy, hogy legalább fél tucat büntetődosszié alapján vizsgálódnak ellene.
Mindeközben a város magyarsága szépen lassan belefásult, belefáradt az örökös küzdelembe, hadakozásba. Nem képeznek kivételt ez alól politikai vezetői sem, akiktől általában csak egy tiltakozó nyilatkozatra futja, és arra is csak akkor, mikor már meghozták a döntést a fejük fölött. A vásárhelyi magyarság térvesztése lassan, de biztosan napjainkban is zajlik, egyrészt demográfiai téren, másrészt viszont tudatos szándékkal, háttérből irányított manőverekkel, és a folyamat megállíthatatlannak látszik. Bárcsak tévednénk.
Farkas Áron
Az a nemzet amely belefásul abba hogy megvédje magát meg is érdemli a sorsát már ha van ilyen.Nem háborodtunk fel tömbben, nem mentünk tünteni, nem kiáltottuk az égbe,hogy ezt is levették és bármit elvehetnek mert az erdélyi magyarsággal bármit megtehetnek,mert lehajtja a fejét,lesüti a szemét és birka módjára beolvad az egészbe,mível az elmúlt évtizedekben belesújkolták jobb a kisebbik rosszat választani mintsem szembemenni az árral, dacolni a hatalommal.Mindig elfogadtuk más mondja meg mi a jó,legyen az akár a saját „érdekvédelmi” szervezetünk is.Megérdemeljük mert nem tudjuk szavunkat egységesen felemelni,ha valaki megszólal rögtön azt nézzük ki mondja és nem azt,hogy mit.Saját sorsunknak mi vagyunk a kovácsai és hallgatásunkkal mindannyian ássuk az erdélyi magyarság egységes sírgödrét.Nem siránkozni kell, nem a múltat kell siratni,persze szép ha az ember tudja a történetét de ha nem harcol a mában a máért akkor halálra van ítélve.Eladjuk iskoláinkat,eladjuk az értékeinket, a nyelvünket és amikor döbbenet a megkérdezésünk nélkül döntenek egy iskola vagy egyetem sorsáról,esetleg felkapjuk a fejünket, káromkodunk egyet jo magyar hagyományhoz híven majd egykedvűen legyintünk úgy is mindegy … ami felháborító a számomra hogy a politikusok is hallgatnak, azok akiknek mozgosítani kellene az embereket és megmutatni tényleg az érdekeinket képviselik sehol sincsenek.Azaz vannak amikor választások előtt lehozzák a csillagos eget is érdekeikért.Kérem hagyjuk már azt,hogy a magyar politikus áldozat és azért ítélik el őket,ha az ember bűzösbe nyúlmakkor számolnia kell azzal hogy bűzleni fog és még egyetlen politikustól sem hallottam hogy igenis beismerje bűnös, mindenki ártatlan és mindenki ellen koncepciós per folyik.Szegények…