Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Most azt hagyjuk, hogy mennyire abszurd az a helyzet, hogy Romániában egy népi-civil kezdeményezéssel gyakorlatilag át lehet írni az Alkotmányt. Inkább koncentráljunk a hétvégi, sikertelen népszavazás tanulságaira.
A referendum legnagyobb meglepetése kétségkívül az volt, hogy végül egyetlen parlamenti párt sem állt be a kezdeményezés mögé. Ezért rekedhetett meg a részvétel a 20% körüli értéken, ami pedig összejött, az sokkal inkább az ortodox egyház korlátozott – de nem alábecsülendő – választói felhajtóerejéről árulkodik. Ugyan a pártvezérek korteskedtek a médiában a kérdés körül, de az, hogy végül egyetlen pártszervezet sem kezdett mozgósításba, egyértelműen azt jelzi, a román pártrendszer hagyta pirosba futni az egyház alkotmánymódosítási kísérletét.
Az, hogy az ellenzéki pártok távolmaradtak, még akár érthető is lehetne egy fokozottan polarizált közéleti mátrixban, ahol, ha a kormányoldal valamire igent mond, akkor emez tuti, hogy az ellenkezőjét fogja állítani. De nem ez történt, hiszen a szociáldemokraták sem mozdultak. Vagyis a család fogalmáról szóló vita nem vált a pártpolitika részévé, még a nyilatkozó politikusok véleménye sem a klasszikus ideológiai vagy az ellenzék vs. kormánypárt törésvonal szerint oszlott meg: szociáldemokrata és liberális majd’ ugyanazt vallotta, de már-már szégyenlősen.
Ez a szemérmeskedő, konfrontációt kerülő viselkedés és az a tény, hogy végül nem adták ki a területi pártgépezetek számára a mozgósítási parancsot, azt a magyarázatot valószínűsíti, hogy a véleménykülönbség inkább a pártokon belül, mintsem köztük húzódott, és egyik pártelnök sem kívánta kockáztatni szervezete békéjét, azzal együtt pedig saját pozícióját. Így a támogató nyilatkozatok inkább az egyházaknak tett diplomatikus főhajtások voltak, semmint az ügy iránti elkötelezettség jelei.
Így végeredményben az történt, hogy az ortodox egyház kísérlete kudarcba fulladt. Emellett Dragnea, de a román pártok mindegyike nyilvánvalóvá tette a kezdeményezők, de a közvélemény számára is, hogy mekkora valós befolyással bír a demokratikus döntéshozatalra és a politikai napirendre az ortodox egyház. A trend nyilvánvaló: csökkenő mértékben.